Borisz Groys – Hurokban gondolkodva

A videó ma kétségtelenül a média médiuma: kifinomult vagy hazai, a CNN vagy az MTV szakembereitől a Youtube, az Instagram vagy a Tik-Tok amatőrjeiig, a videókat milliárdok gyártják és terjesztik a közösségi hálózatokon. Uralják a híreket, a reklámokat, a politikai, ideológiai és vallási propagandát, valamint a művészetet is. Mozgóképei pedig egyre inkább a múzeum nyugodt nyugalmában hatolnak be.
Az ikonoklazmusról, rituáléról és halhatatlanságról szóló három videóban Boris Groys – első itten rendezett kiállításán – nemcsak éles eszű filozófusként, műkritikusként és médiateoretikusként mutatkozik be, hanem a médiamédium valódi médiumaként is, aki intelligensen rendezi meg a szó és kép ambivalens rituáléit, amelyek kultúránkat alkotják.
A kiállítás olyan audiovizuális installáció, amelynek videóihoz a művész filmek, zenei videók és dokumentumfilmek töredékeit használta fel, mindhárom filmkollázst élő hangesszével kombinálva. A 2002 és 2007 között készült ikonoklasztikus gyönyörök, halhatatlan testek és a vallás mint médium képei nemcsak elméleti tartalmat közvetítenek vagy illusztrálnak; inkább bűntársakként használják őket, hogy a hallgató elgondolkodjon a videóról, a mozgóképekkel keresztül játszanak az ötletekkel mindeközben egy folyamatos végetnemérő  hurokban vagyunk.
A hurokban való gondolkodás félúton van a konceptuális művészet és egyfajta „audiovizuális filozófia” (Peter Weibel) között, amely saját és mások képeit és hangjait gondozza, és csak keveseket érint a mindenütt jelenlévő médiabuborékban, amelyben életünk zajlik. Emellett a kiállítás átriumában In Namen des Mediums (A médium nevében) című hanginstalláció (2004) teszi teljessé a kiállítást Groys hangjával, reflektálva az elkerülhetetlen és gazdag kétértelműséget, amely a médiáról – a rádiótól a mesterséges intelligenciáig – való gondolkodásból következik az a radikális gondolat, hogy a legősibb médium maga az ember.
Boris Groys (Kelet-Berlin, 1947) filozófiát és matematikát tanult az akkori Leningrádi Egyetemen, ahol tudományos asszisztensként dolgozott. Többek között Ilja Kabakov, Andrej Monasztirszkij, Dmitrij Prigov vagy Erik Bulatov mellett Groys a szovjet rezsim alatt a leningrádi és moszkvai nem hivatalos értelmiségiek és művészek körének vezető tagja volt. 1981-ben a Német Szövetségi Köztársaságba kellett emigrálnia, ahol elkezdte publikálni műveit és tanárként dolgozott a Münsteri Egyetemen. 1994-ben a karlsruhei Hochschule für Gestaltung filozófiai, művészetelméleti és médiatanszékének vezetője volt. Ma a New York-i Egyetem orosz és szláv tanulmányok globális professzora.
Filozófus, médiateoretikus és művészetkritikus, több mint húsz tanítóhivatali könyv szerzője – „Borisz Groys több provokációt, több paradoxont produkál oldalanként, mint bármely más kritikus”, mondta James Elkins, többek között a Gesamtkunstwerk Stalintól (1988), amely nemzetközi felfedezését okozta, az In the Flow-ig (2016) vagy a gondozás filozófiájáig (2022).
Sobre lo nuevo. Ensayo de una economía de la cultura (Pre-Textos, Valencia, 2005) y Bajo sospecha.” A média fenomenológiája (Pre-Textos, Valencia, 2008) Boris Groys spanyol nyelvű szellemi világának névjegykártyája volt. 2020-ban ehhez a kiállításhoz kapcsolódóan megjelentek „A gyűjtemény logikája és más esszék: Arcadia, Barcelona, 2020″ szövegeinek katalán és spanyol fordításai.
Groys olyan kiállítások kurátora is, mint a The Total Illustration. Moszkva konceptuális művészete, 1969-1990, Manuel Fontán del Juncóval és Max Holleinnel 2008-ban a madridi Juan March Alapítványnál és a frankfurti Schirn Kunsthalle-ban. A Pensando en bucle-val Groys először mutatkozik be művészként Malagában, az Orosz Múzeum gyűjteményében.

Az esemény véget ért.

Óraterv

Nyitvatartás

9:30 - 20:00
Kedd - Vasárnap

Dátum

jún 07 2023 - jún 16 2024
Lejárt

Idő

08:00 - 18:00

Ár

8.00€

Helyszín

Orosz múzeum
Avenida Sor Teresa Prat, nº 15 Edificio de Tabacalera. 29003 Málaga
Honlap
https://www.coleccionmuseoruso.es/
Kategória

Vélemény, hozzászólás?