Malaga történelme igen gazdag. Pont annyira, mint maga a város, hisz dúskál látnivalókban, eseményekben, kiállításokban és még sok sok más programban. Érdekes elolvasni, hogy hogyan is jutott el idáig ez a mediterrán gyöngyszem, miket ment keresztül, és hány nép fordult itt meg az évszázadok során. A poszt végére érve kicsit közelebb érezhetjük magunkat Malagához.

Malaga a történelemben
Malaga városa több, mint 3000 éves múltra tekint vissza, a főníciai gyökereitől kezdve egészen a mostani gyönyörű, barátságos és kozmopolita városig, melybe magába bolondítja a világ minden tájáról érkező turistákat.
A római színház és a garum (pikáns halszósz) medencéi egészen a római Hispania idejébe repítenek vissza minket. Az Alcazaba a legszebb élő példája a muzulmán megszállásnak. Végigsétálva a San Agustín utcán (régen a lovagok utcája) megtekinthetjük a legjelentősebb emlékművet: a Buenavista palotát.

A bormúzeumban megismerkedhetünk a szőlőtermesztés fényes múltjával. Felfedezhetjük, hogy miért a Németek hídja nevet kapta az egyik folyón átívelő híd. Megtekinthetünk igazi művészeti darabokat, és néhány szent darabot a székesegyházban, melyek mindenkori szereplői a malagai Húsvétnak (Semana Santa).
Sétáljunk végig Malaga főutcáján, hogy kiderítsük ki is volt az a Marqués de Larios. Végül megérkezünk az Alkotmány térre, ahol a legfontosabb szociális eseményeket ünnepelték. Csodáljuk meg a különböző korból származó épületeket, és hagyjuk elragadtatni magunkat a város történetei által, amiket nekünk mesél ez a város.
Az ókori Malaga
Malaga már az őskortól kezdve lakott volt, de csak a főníciak megérkeztével és a letelepedésükkel a Guadalhorce természeti terület torkolatánál alakult meg a Malaka (sózott halszelet) kolónia, a város eredete.
Főníciaiak, punok és ibériaiak Malagában
Ezek a szemita kereskedek számos kolóniát hoztak létre ezen a terület fában való gazdagságának köszönhetően, melyet az öntödéhez és a haliparhoz használtak: a lila színezék és a sózó gödrök (ételtartósítás céljával) előállításához. A VI. század második felében a punok uralták a kereskedelmet, és így a főníciai kolóniák elhagyatottá váltak, és a karthagóiak a spanyol déli partvidéken telepedtek le.

Kr.e. VI végét követő században egészen a korszakváltásig, a malagai területeket kétféle törzs foglalta el: a líbiai főníciaiak, akik a parti területeket lakták be, és az ibériaiak, a bennszülöttek vagy a turdetániak, akik a belső területeken telepedtek le.
A római hódítás
Kr.e. a III. század végén a rómaiak háborút indítottak a térségben uralkodo karthagóiak ellen, egyesítve a népeket. A rómaiak először Malagából, majd az egész kontinensről kiűzték a karthagóiakat. Uralkodásuk megkezdése után bevezették a latint, megváltoztatták a lakosok életét és szokásait. Malaga attól a perctől fogva a Hispania Ulterior részét képezte és a rómaiak Flavia Malacitana-nak hívják.
A római uralom első fele
Miután már két százada tartott a római megszállás, Malagában újfajta kommunikációs csatornák jelentek meg, melyek összekötötték a várost másik területekkel. Új törvényi alapszabályokat is kap, melyek közül kiemelkedő volt a Lex Flavia Malacitana (Flavia Malacitana törvény), melyet 81-ben törvénybe iktattak. Néhány töredéke ennek a törvénynek még mindig olvasható a malagai Római színház bemutatóközpontjában.
Közvetlenül a római színház előtt látható a garum (pikáns halszósz) készítéséhez használt medencék. A garum egy nagyon fontos terméke volt Malagának gazdasági szinten, mivel a Római Birodalom minden részére szállítottak belőle. A feljegyzések szerint a rómaiak, de legalábbis az előkelő rómaiak valósággal megvesztek az Ibériai-félszigeten készített garumért, azt tartották ugyanis, hogy az innen származó halmártás a legízletesebb. Rómában illetve a birodalom területén sehol másutt nem készítették annyira finoman az igencsak bűzös halmártást.

Elsőként a görögök készítettek halszószt a különféle belsőségekből, amelynek receptjét átvették Itáliában is, tökélyre mégis a mai Spanyolország terültén fejlesztették. A garumról egyébként a rómaiak a rettentő bűz ellenére azt tartották, hogy nemcsak tápláló és ízletes, hanem egyben afrodiziákum is, azaz gerjeszti a szerelmi vágyat. A hal belsőségeit előbb összedarálták, majd erjesztették, végül pedig bor, ecet, bors és olaj vagy víz hozzáadásával szósszá formálták.
A lehető legkülönfélébb ételek mellé szolgálták fel, sőt, egyes feljegyzések arról is szólnak, hogy némely római asszonyok kozmetikumként szintén használták. Egy garum-gyár romjai még ma is viszonylagos épségben fennmaradtak a spanyolországi Baelo Claudia-ban.
A római uralom második fele
A III. és a IV. század során nagy változások mentek végbe mindentéren(területen), beleértve a vallást is, a keresztény vallás erőszakos terjesztése miatt. A Római Birodalom bukása után a Bizánci uralom vette kezdetét, amíg a vizigótokat ki nem űzték a VII. század elején.
Muzulmán Malaga
Hódítás és elfoglalás
711-ben megszakadt a feudalizációs folyamat a muzulmán hódítás miatt. Új telepesek telepednek le és a nagy része a bennszülött lakosságban a Montes de Málaga-ba menekül (Malaga hegység).
Miután Rodrigo király elesett Tarig Ibn Ziyad keze által, megkezdődött Malaga iszlám világhoz való tartozása egészen nyolc századon át. Ez az esemény a társadalom egy másfajta fejlődését hozta magával, mint ami a korabeli Europában volt tapasztalható, a feudálist.
Az építészet, a befelénéző homlokzat nélküli házak, a kézművesipar, a kereskedelem és a mezőgazdaság a városi központok ellátására szolgáltak, csupán néhányak az ezen időszak jellemzői közül.
Az új Umayyad diszansztia által vezetett iszlámizációs folyamata, ami a VIII és a IX század alatt folyt, törzsi csoportok ellenállásába ütközött, valamint a vizigót arisztokrácia örököseinek is az ellenállásába.
Az Umayyad birodalom elleni legfontosabb lázadás főszereplői Omar ben Hafsún és a gyerekei voltak a IX. végén és a X.század elején, központjuk Malagában, egészen pontosan Bobastro-ban helyezkedett el. Ez a lázadás volt Al-Andalus utolsó próbálkozása a feudális kiváltságok fenntartására a hispán-gót eredetű arisztokrácia részéről, amely kudarcra volt ítélve, mivel annak fenntartásához nem volt elég társadalmi alapja (támogatás), esélye sem volt az iszlamizációs folyamat ellen, mely elterjedt a lakosság egészében.
Malaga a cordobai kalifátus hatalma alatt
Bobastro bukása rákényszerítette az iszlám rendszert a parasztházak elterjesztését a vidéki világban, valamint az öntözés intenzivebbé válását.
A kalifátus virágzott egészen 976-ig, amikor al-Hakam II elhunyt és a helyébe a fiatalkorú fia lépett. Az ezt követő politikai krízis a taifa királyságok frakcionálásához vezetett, amelyekben számos kalifa volt.
Ebben az időszakban építik meg az Malagában az Alcazaba-t, egyike a legfontosabb emlékműveknek a városban, és ráadásul jó állapotban maradt ránk.

Az Almoravidák és Almohádok egymást követő berber birodalmainak a XI. század végétől egészen a XII. századig tartó integrációja fontolóra vette a malagai földek és a város végleges létrehozását a Földközi-tenger nyugati részén.
Reconquista
Nazarí Malaga
Ebben a korban Malaga lakossága nagyjából 15.000 fő lehetett, a többsége muszlim ortodox hívő, és egy kisebbség zsidó. Ezzel egyideűleg a keresztény vallás csak a hajógyárakban dolgozók közt volt jelen.
A malagai mezőgazdaság legkiemelkedőbb aspektusa a szőlővel és a fügefával volt összefüggésben, kezdete a város nagy borászati történelmének. Ebben az időben építik meg az Atarazanas kaput a XIII. században III. Abderramán parancsára. Napjainkban ez a régi kapu a piac bejáratának főkapuja. Malaga kikötője is egyre fontosabbá válik, mivel ez a Granada Királyságból származó külkereskedelem kiindulópontja.
La reconquista
Reyes Católicos megnyerik a Lopera-i csatát, ahol a többsége a malagai földek őrzőinek és nemeseinek vagy meghaltak vagy letartoztatták őket.

1487. augusztus 18 egyike volt a legvéresebb napoknak, amikor Malaga a Reyes Católicos kezei közé került. A király csupán 25 családnak engedte meg, hogy Malagában maradjon, mint mudéjarok (eredeti jelentése: azokat az Andalúziában született iszlám hitűeket jelentette, akik a reconquista után is az Ibériai-félszigeten maradtak, de nem keresztelkedtek meg. Spanyol középkori változat: azok, akik elfogadják az engedelmességet).
A malagai mudéjarok
Egy muzulmánokat a keresztény uralom alatt úgy hívták, hogy „mudéjar”, mely azt jelentette, hogy „háziasított, uralt, akinek megengedték, hogy maradjon”. Kötelezően át kellett adniuk az erődeiket, visszaadni a foglyokat, és ezek mellett megállapodtak abban is, hogy továbbra is fizetnek adót.
1487 után Malaga fontos változásokat élt át a város elrendezésben. Megnyílik egy hossztengely, amelyhez hozzáadódik egy másik keresztirányú tengely, amelyek a „négy utca terén” haladnak keresztül, ami később a város Főtere (ma a Plaza de la Constitución). A legnagyobb átalakulások a város déli felében játszódtak le, ahol a Calle Nueva megnyitása lehetővé teszi a Plaza de la Constitución és a Puerta del Mar összekapcsolását.
A malagai mórok a kiűzésükig (1501-1570)
Az egyház figyelmen kívül hagyta a malagai mórokkal folytatott evangéliumi feladatokat, amelyek a megtérés színlelt jellegével együtt, az iszlám vallás titokban való túlélését eredményezte.
Barokk Malaga
A csillogástól a hanyatlásig
A XVI. és XVII. században malaga lakossága csökken a mórok kiűzése a Granadai Királyságból, a katonák toborzása, a járványok vagy a Guadalmedina folyó által keltett áradások miatt.
Malaga kikötője a produktív rendszer mozgató rugójává nőtte ki magát, amellyel Malaga városát egy fontos kereskedelmi központtá változtatta. A bor és a mazsola voltak azok a termékek, amelyek Malaga exportjának elsődleges szereplői voltak, ezzel egyidejűleg a bevétel elsődleges forrásai is. A textiliparban kiemelkedett a selyemkereskedelem, szorosan kapcsolódva a mórokhoz.

Malaga stratégia elhelyezkedése a várost és partvidékét az osztrák politika sakktáblájának darabjaivá változtatta, így a főváros igazi arzenállá vált. A község, a kormány alapegysége szenvedte el a kor általános korrupciójának a következményeit a pozíciók eladása, és legfőképp a helyi politikai hatalom bitorlósa és az állampolgári oligarchiáknak való alávetés miatt.
Az egyház jelenléte Malagában
Ebben az időszakban a malagai egyház majdnem elkészítette az egyházmegye egész területén működő plébániák, valamint vallási és karitatív intézmények hálózatát.
Az új népi vallásosság a Passion testvériségek és a főbb templomok körül létrehozott testvériségek felemelkedése révén vált világossá. Ez a magja a ma jól ismert hatalmas malagai ünnepségnek: a Semana Santa-nak (Szent Hét, vagy Húsvét).

A jezsuiták 1572-ben alapították meg a malagai iskolát, és céljuk a fiatalok taníttatása volt. Számos vallási jótékonysági alapítvány jött létre, mint például a Santa Clara-i kolostor (1505), az ágostai iskola (1575) vagy a kiválasztott karmeliták kolostor (1585).
A város szélén felhúzták a San Lázaro királyi kórházat (1491), a Calced Trinitarians kolostort (1491), Santo Domingo-t (1494) stb.
Malaga a felvilágosodás korában
Malaga lakossága egyre növekedett a sok katasztrófa ellenére, amik ebben a korszakban voltak jelen. A város a várfalon kívül is terjeszkedni kezdett, megjelentek olyan negyedek, mint az el Perchel, a la Trinidad, a Capuchinos és a la Victoria. Napjainkban ezek hagyományos negyedei a városnak.
A tengerparttal egy vonalban megépül a la Alameda (Malaga egyik főútja), város jelképe az új időknek. Ebben a korszakban építik meg a székesegyházat is.
Export az egész spanyol rendszert kondicionálta: bort és mazsolát Európába szállítottak, amely felülmúlta a többi termék exportját. A kereskedelem a gazdagság elsődleges forrása volt, és a külföldi kereskedők dominálták a spanyol látképet. A nagyszerű kikötő, valamint az Antequera és a Vélez útja elkerülhetetlenek voltak, hogy a malagai borok megjelenhessenek az orosz császárné asztalán.
A malagai mezőgazdaságot az úgynevezett „mediterrán hármasság” jellemezte, habár a szőlő elsöpröen uralkodott a búza és az oliva felett.

A városháza a legerősebb, leggazdagabb, legfontosabb, legjobban informált és legjobban összekötött intézmény volt, amely létezett a városban. Ismerték a malagaiak szükségeit, kívánságait és gondolatait. A kormányzó, a polgármester és a tanács tagjai alkották a tanácsot, és „A városnak” hívták magukat. Kellékek, adók, munkálatok, egészség, tanítás…bármely dolog, ami a várot érintette a városháza által volt irányítva, és mindig a király nevében.
Hagyomány szerint a társadalom 3 csoportra oszlott: a nemesek, a papság és a köznép. Az első két csoport jogi kiváltságokkal rendelkeztek, és az ő kötelezettségük a fegyveres védelem és az imával való megváltás volt. A köznép pedig a kapott haszonnal egyenértékűt kellett hogy adjon.
Malaga a XIX században
A XIX. század elejét különböző negatív faktork jellemezték, amelyek erős lenyomatot hagytak a malagaiak életén: a Nagy-Brittania elleni háború következményei nagyon kedvezőtlenek voltak a kereskedelemnek; 1803-1804 között a halálos sárgaláz járvány tombolt, és a katasztrofális csúcspont: a szabadságharc.
VII. Ferdando uralmát egy gazdasági stagnálás és erős politikai instabilitás jellemezte. A franciák ellen vívott háború következménye hozzáadódtak a Spanyolország függetlenségének hatásaihoz. A politikai harcok a liberalisták és az abszolutisták között sok energiát emésztettek fel az ország helyreállításához.
Már az uralkodás végén, Malaga az abszolutista elnyomás egyik legkegyetlenebb epizódjának színhelye volt: Torrijos tábornok és társai kivégzésének. VII. Fernando nem hozta magával a várt békét és harmóniát. Napjainkban a Merced téren láthatjuk a Torrijos obeliszk emlékművet.

A század második harmada gazdasági újjáélesztést jelentett Malaga számára, amely Spanyolországban a gyártási tevékenység tekintetében az első pozíciók közé tartozott. Manuel Agustín Heredia vasmű gyártása a nemzeti vasgyártás első pozíciói közé tartozott. A Larios család is nagy befolyással volt a textilipar fejlődésére. Több kiemelkedő család is volt ebben a korszakban Malagában: Loring, Huelin, Crooke és Gross többek között.
A gyárak elterjedése meghatározta az ipari és munkásvárosi város megjelenését a Guadalmedina folyó jobb partján, elválasztva a központi és a keleti lakó és polgári övezetet.
A változások időszaka
Malaga határozottan hozzájárult a liberalizmus diadalához Spanyolországban. A VII. Fernand halálát követő évek alatt a város felkelési mozgalmakat kezdeményezett vagy támogatott, amelyek megakadályozták az új politikai forradalmat, vagy despotizmus bármilyen formáját. Ez a hozzáállás 1843-ban megkapta a „Mindig merész” cím és az „Első a szabadság veszélye alatt” mottó jelvényét.
Az 1868-as katonai kinyilatkoztatás után, mely végez II. Isabel uralmával, egy olyan radikális időszak következett, amelyet a köznép közötti felkelések jellemeztek.
A 70-es években kezd feltörni az acélipar, a kereskedelem és a mezőgazdaság hanyatlásával elért jólét, ez utóbbi a filoxéra súlyos pestise miatt. Ezidőben kezd el Malaga turisztikai ága kialakulni, egy alternativa, mely igyekezett kihasználni Malaga privilegizált klímáját és elhelyezkedését.
1897-ben létrehozták a malagai Klíma és Szépítő Propaganda Társaságot.
Kortárs Malaga
A század elején fontos változások történtek Malagában, mint a villamosforgalom a városban és a Hidroeléctrica del Chorro üzembe helyezése, ami elektromos energiát adott.

A spanyolok neutralitása a „Nagy háború” (1914-1918) alatt utat nyitott egy rövid gazdasági fellendülésnek, de a társadalmi konfliktus egyre élesebbé vált, és egy társadalmi válság tört ki.
1918 tavaszát kitört az influenza Spanyorországban, amely Malagába is elérte június első hetében, a elsősorban a depresszióban szenvedő társadalmi osztályokat. 1918-től a társadalmi konfliktus elérte a csúcspontját. Ebben az évben egészen 1922-1923-ig egy sztrájkokkal és agitációkkal (tüntetések) teli korszak köszöntött Malagára. 1918-1920 közötti időszak, amelyet „bolsevik trienniumnak” neveztek, rendkívül konfliktusos helyzetet jelentett az andalúz munkásmozgalom számára, és az átszervezésre a malagai emberek számára.
Malaga Primo de Rivera diktatúrája alatt (1923-1930)
A malagai lakosság száma ebben az időszakban alacsony az erős emigráció miatt.Számos közmunkát végeznek, mint a Ciudad Jardín elkészítése (megépítése), el Pantamo del Chorro és más városi tervek. Malagában a 20-as évek végén, a régi monarchikus pártok széttagoltsága mellett a republikánusok bizonyos csoportosulása és a munkás baloldal megerősödése látszik. Ami a kultúrát illeti, a szabadságok hiányában és az alacsony kulturális szintben furcsa módon egy nagy szellemi magasságú mozgalom merült fel Malagában, amely döntő befolyással lesz minden későbbi alkotásra.
Blas Infante és Malaga

Infante egy malagai volt andalúz hivatással Casaresből, aki képes volt legyőzni a szűk „provinciális” szellemet a teljes „andalúz tudatosság” feltételezése érdekében. A kapcsolata Malagával konstans egész életében.
1918 januárában Ronda újból a középpontba kerül a Andalúzia történelmi folyamatában, amikor összehozta az első Andalúz Regionális Közgyűlést. Az andalúzok 1933 novemberében bekövetkezett választási kudarcával szembesülve megkezdődik az ő „belső száműzetése”, amely csak a Népfront 1936 februárjában elért diadaláig ér véget.
A polgárháború és az ismétlés Malagában (1936-1939)
Malagában, a Néppárt győzelme után a jobboldaliak és baloldaliak kerültek egymással szemben az ucán. Cenetistas és Falangistas voltak talán a legaktívabb csoportok ebben a spirális erőszakban, ami polgárháborúba torkollott.
Később a háború és az elnyomás lesz a magyarázó változó Malaga történelmének ezen drámai szakaszán. A malagai offenzívát Queipo de Llano tábornok vezette, a sevillai herceg közvetlen irányítása alatt.
Az aktuális Malaga
Az ötvenes évektől kezdve a kettős gazdaság konfigurációját Malagában megerősítik: egy modern és progresszív szektor, a turizmus és egy másik tradicionális és csökkenő szektor, a mezőgazdaság és a parasztvilág. Ezekben az években rendezetlenül növekszik a város. Egy erős városi terjeszkedés zajlott le a tolerancia városi politikáján alapulva.
1960 és 1975 között Malaga történelmét két lényeges szempont jelenléte jellemezte. Egyrészt, a hatvanas évek gazdasági recessziója, az előző évtizedben tapasztalt növekedés után, másrészt a „malagai demográfiai kettőség” megszilárdítása, a belső térség népességürítési folyamata és a Costa del Sol partvidékének intenzív települése közötti ellentét miatt.
A turizmus impulzusa egy erős demográfiai növekedést idézett elő a Costa del Sol-on. Elindított egy olyan gazdaságpolitikát, amely nemcsak turistákat, de a külföldi tőkéket is vonzani kívánta.
A hatvanas éveki növekedés és a hetvenes évek eleji krízis között döntö változások történtek Malaga világában. Egyrészt, a tőke örvénylő és rendezetlen módon növekedett, másrészt folytatódtak a rezsimmel szembeni politikai és szakszervezeti tevékenységek , egy hosszú csönd után. Egy kulturális fellendülés is bekövetkezett, amelynek társadalmi jelentősége jelentős, ezt példázza az Athenaeum alapítása és az egyetem létrehozása.
Ezzel a háttérrel Malaga elindul a demokrácia új történelmi szakaszában.
Forrás itt.