La Maroma az egyik legcsodálatosabb és legváltozatosabb túrát kínálja nemcsak Málaga, hanem egész Andalúzia területén. Na meg persze az én szememben is. A maga 20 kilométerével az egyik legszebb túra volt, amit itt valaha teljesítettünk, és minden egyes kanyar után újabb arcát mutatta meg az ösvény. Utunk köves hegyoldalakon, erdős szakaszokon és kopár, sziklás tájakon vezetett keresztül. Számomra pont olyan volt, mint a blogom neve: ezerarcú. Bár lehet, hogy ezzel egy kicsit magasra teszem a lécet.
La Maroma – a túra
Kezdjük is az elején, a kiindulóponttal. A falucska, ahonnan a túra indul, valószínűleg ismerősen cseng majd, ha olvasgattad már a blogot: Canillas de Aceituno. Igen, itt található a híres El Saltillo függőhíd is, amely Andalúzia második leghosszabb függőhídja. Innen indul a La Maroma meghódításához vezető ösvény is. Egy kis emlékeztető: a La Maroma Málaga tartomány legmagasabb pontja, és Andalúzia legmagasabb hegycsúcsai között is előkelő helyet foglal el.
Nemrégiben felújították a túra kezdetét jelző táblákat, így a falu központjából szinte lehetetlen eltévedni. Elég csak követni a jelzéseket. Ez lesz a könnyebbik része a napnak, a nehezebb ugyanis maga a túra. A jelentős szintemelkedés és a kilométerek száma próbára teszi az embert, de a táj minden fáradtságért kárpótol. Érdemes elegendő folyadékot, némi harapnivalót, naptejet, sapkát és kényelmes túraruházatot vinni magatokkal. Nyáron pedig különösen fontos a megfelelő napvédelem.
- Negyedik legmagasabb csúcs Andalúziában
- Magasság: 2069 méterrel a tengerszint felett
- Kiindulópont: Canillas de Aceituno
- Túra hossza: 21 km
- Túra ideje: 7-8 óra
- Szintkülönbség: 1500 m
- Nehézségi szint: közepes-nehéz
- Legközelebbi nagyváros:
- Természeti park: Parque Natural Sierras de Tejeda, Almijara y Alhama
- Strava link a bejegyzés végén
A falu hivatalos honlapján pedig spanyolul is el tudjátok olvasni a túra leírását: Canillas de Aceituno.
Odajutás
Az odajutás szerencsére nem túl bonyolult. A legegyszerűbb megoldás autóval érkezni, de tömegközlekedéssel is elérhető Canillas de Aceituno. A kiindulópont a település központja, pontosabban az Ayuntamiento környéke. Innen már csak a táblákat kell követni.
A tényleges túrakezdő pont egy nagy fatábla mellett található. Jobbra az El Saltillo függőhíd felé indulhatunk, balra pedig La Maroma irányába. Innentől kezdve a Parque Natural Sierras de Tejeda, Almijara y Alhama területén fogunk túrázni.
Az első kilométerek – erdők, gesztenyefák és a Cueva de la Rábita
Az első három kilométeren az ösvényt elszórtan fás szakaszok szegélyezik. Többek között gesztenyefákkal, galagonyákkal, magyaltölgyekkel és tavasszal néhány vadpünkösdi rózsával is találkozhatunk. Ez a rész kellemes árnyékot nyújt a nyári melegben, bár egy sapka itt sem árt.
Körülbelül a harmadik kilométernél érjük el a Cueva de la Rábitát. A barlangot egykor a föníciaiak használták bányaként, később pedig az al-andaluszi korszakban menedékként szolgált. Napjainkban elsősorban régészeti és természeti jelentősége miatt ismert.
A következő négy kilométeren kezd a táj is megváltozni, már kevesebb fával fogunk találkozni, a tájat Spanyolország jellegzetes szárazságtűrő füve, az eszpartófű fogja uralni, együtt a borókákkal és a havasi cserjékkel, amelyek a tavaszi napsütésben különösen szemet gyönyörködtetők.
E változások fokozatosan bontakoznak ki előttünk, és ha figyelmesen nézünk körül, észlelhetjük, ahogy a domborzati formák is elkezdenek átformálódni, a laposabb részek után meredekebb lejtők következnek. Utunk még mindig felfelé vezet, egy-két kisebb kihívással, amelyek nemcsak a fizikai állóképességünket teszik próbára, hanem a szívünket is megdobogtatják a gyönyörű táj láttán.
Már 5,5 km-nél tartunk, amikor elhaladunk a következő látványosság mellett: Fuente de la Rábita. Ez a forrás az ösvény egyik fontos vízvételi pontja, amely különösen hasznos lehet a hosszú túrák során. Szárazabb időszakokban azonban nem mindig van elegendő víz, ezért nem érdemes kizárólag erre a helyre hagyatkozni. Fontos megemlíteni, hogy ez a forrás történelmileg jelentős megállóhely volt a hegyre vezető úton, ahol a vándorok régen felfrissülhettek és pihenhettek, mielőtt folytatták volna útjukat a csúcs felé.
La Maroma és a Collado de la Gitana
A következő fontos szakasz a Collado de la Gitana, amely 1415 méter magasan található. Ez az egyik legszebb pontja a túrának, hiszen már ekkor látható a La Maroma csúcs, a Sierra Tejeda gerince, és teljes rálátásunk nyílik az Axarquía vidékre. Innentől kezdve nemcsak a növényzet, hanem a fauna is egyre érdekesebbé válik: megjelennek a spanyol kőszáli kecskék (cabra montés), amelyek izgalmas látványt nyújtanak. Mi utunk során nem találkoztunk eggyel sem, de igaz, ami igaz, más túrákon sokszor megosztottuk velük a hegyoldalt, és mindig örömteli volt a közelségük.
Az utolsó négy kilométeren már csak sziklák fognak körülvenni minket, és csak sziklákat látunk mindenhol. Ezt a varázslatos szakaszt Puerto El Pico-nak hívják, és habár a környezetében csupán sziklák találhatók, azok mégis lenyűgözően festőiek, a háttérben pedig látványos andalúz falvak tűnnek fel, csodálatos panorámával a környező Axarquía dombvidékére. Az utolsó kilométer a legnehezebb és a legmeredekebb része a túránknak, de már annyira közel vagyunk a csúcshoz, hogy szinte érezzük a hegy csúcsának varázsát.
Az ösvény utolsó előtti ikonikus pontja a Proa del Barco. Nevét alakjáról kapta, amely egy hajó orrára emlékeztet, és a legtöbb túrázó itt készíti a legismertebb La Maroma fotókat, mivel mögötte látható az egész Axarquía, több száz méteres mélységgel, miközben előtte a csúcsgerinc terpeszkedik.
Jöjjön hát az utolsó szakasz, amely az utolsó megerőltetéssel zárul: a Loma de Capellanía és a csúcstömb. Ez a túra legvadabb és legegyedibb része, ahol a növényzet szinte teljesen eltűnik, és helyette megjelennek a tájat domináló szürke mészkősziklák, karsztos mélyedések, vízelnyelők és szakadékok. A csúcs közelében található a híres Sima de la Maroma, az a mély üreg, ahonnan egykor kötelekkel emelték ki a havat, s amely ma már csak a túrázókat várja.
La Maroma csúcs
Egy utolsó kihívás, mielőtt elérnénk a csúcsot: egy 1 kilométeres kaptató, ami után ott vár ránk az elégedettség és a csúcs. Na meg talán egy kis csoki jutalomként.
És íme a csúcs, több mint 2000 méter magasan, ahol csodálatos kilátás nyílik a környező hegyekre, falvakra és az Axarquírára. La Maroma nevét az előbb említett barlangról kapta, amelyet a hóbányászatra használtak az idők folyamán. A táj lenyűgöző szépsége és a friss levegő egyaránt ma is varázslatos élményt nyújt azoknak, akik felfedezik ezt a különleges helyszínt.
A visszaút
Miután kipihentük magunkat és persze kigyönyörködtük, elindulunk lefelé. A sziklákon extra figyelemmel, nekem sikerült megcsúsznom (és volt túrabotom) az egyik lapos sziklán, és mikor földetértem, bevágtam a könyököm a szikla sarkába. Itt nem árt óvatosnak lenni. Visszatérve az ösvényre, mi egy ideig ugyanazon az útvonal mentünk le, mint fel, de utána letérünk az ismert ösvényről, és egy másikon mentünk le. A Strava bejegyzésen lehet látni, hogy nagyjából mikor volt az ösvénykereszteződés.
Ez a másik ösvény olyan szempontból jobb volt, hogy egy fenyőerdőn haladt keresztül, így bőven volt árnyék, ami a csúcsforró napsütés után nagyon jól esett. Itthagyok pár kedvcsináló képet az utolsó szakaszról. Mi mindenféleképpen meg fogjuk ismételni a túrát, de lehet, hogy a következő alkalommal másik kiindulópontot választunk.
Hogyha érdekel a többi csúcs meghódításáról szólo bejegyzés, akkor itt elolvashatod: Andalucía 8 csúcs.
