Túrázás a malagai El Saltillo ösvényen

Az egyik legjobb dolog Malagában, a klímán és a gasztronómián kívül, hogy bármit szeretne az ember csinálni, biztos talál rá lehetőséget a közelben. Nincs ez másképp a kirándulással sem. Malaga túrázás szempontjából is ideális választás, és ebben a posztban egy igen szép és különleges helyet szeretnék bemutatni: az El Saltillo-t.

Az El Saltillo-t sokan úgy emlegetik, mint a másik Caminito del Rey, csak kicsit kisebb és persze teljesen ingyenes. Így, ha péntárcabarát opciót szeretnénk a Caminito del Rey helyett, akkor ez a túra tökéletes lesz.

Maga a túraútvonal gyönyörű tájakon vezet minket végig, magas hegyek, mély völgyek, telis tele olivabogyó fával és meseszép panorámával. A végén egy 50 méter hosszú függőhíddal, amely 50 méter magasban van és alatta csobog az Almanchares folyó. Azt tudtátok, hogy ez a függőhíd benne van a top 3 legnagyobb spanyol függőhídak között? Bizony, és még Malagától sincs olyan messze.

A túrázás során lehetőség nyílik ennek a térségnek és a természeti parknak az állat- és növényvilágát megismerni, és kis szerencsével még hegyi kecskéket is láthatunk.

Túrázás lépésről lépésre

Túra adatai

  • Kiindulópont: Canillas de Aceituno, Málaga
  • A túra hossza összesen: a függőhídig 8 km (4km oda és 4 km vissza), ha picit tovább megyünk akkor 10 km
  • Időtartam: 6 óra (jó sok képet tudunk így készíteni)
  • A túra típusa: egyenes, nem körtúra
  • Szintkülönbség: 524 m
  • Maximum magasság: 867 m
  • Túra nehézsége: közepes-nehéz
  • Ajánlott időszak: szinte mindig, kivéve eső után
  • Hivatalos honlap (spanyol): http://www.canillasdeaceituno.es/9920/sendero-canillas-aceituno-saltillo
A túra szintmetszete

Túrázás első lépése: az odajutás

Az El Saltillo túraútvonal a Canillas de Aceituno falucskából indul. Maga a falu 45 percre van Malagától kocsival, és az odajutás sem bonyolult igazából, mert nagyrészt az autópályán megyünkt. A legegyszerűbb, ha a GPS-be beírjuk, hogy Canillas de Aceituno és csak követjük a mézédes géphangot. Az autópálya után nem sokkal, a hegyek felé vesszük az irányt és ott lesz egy hajtűkanyarokkal teli rész. Legyünk nagyon óvatosak, mert ott szoktak a biciklisek is edzeni, a kanyarokra rossz a belátás és néhol elég szűkre szabták az útat. Oh, és előfordulnak kecskék (nem hegyi kecskék) is az úton. A legutóbbi látogatásunkkor éppen kecskéket terelték az úton, mondjuk nagyon rendezetten mentek, mert egy füttyszóra lehúzódtak az út másik felére. Jólnevelt spanyol kecskék. Szóval érdemes odafigyelni.

A rettegett parkolóhely keresés

Az első lépésen igazából már túl is vagyunk, hisz megtaláltuk a falut, most már csak parkolót kell keresni. Nos, a falu igen kicsi, így elveszni nem nagyon lehet, sem eltévedni, így bárhol letehetjük igazából az autót. Rögtön a faluba érkezés után a bal oldalon van egy parkolórész (jobbra pedig egy kilátó terasz), ha találunk ott helyet, akkor már ne is keressünk tovább, mert nem messze onnan található a kezdőpont. Ha viszont az összes hely foglalt, akkor haladjunk tovább és nagyjából 100-200 méterre szintén a bal oldalon lesz egy parkoló. Ott is ott tudjuk hagyni az autót és igazából onann indul a mi kis kirándulásunk.

Ha itt sem sikerült parkolót találni, akkor a környező kisutcákban biztos akad valahol egy szabad hely. Még az sem akkora gond, ha a faluközponttól kicsit kintebb találunk szabad helyet, mert max párszáz métert sétálva, már a kezdőpontnál vagyunk.

A túrázás kezdőpontja

A túra kezdőpontja a fentebb látható parkoló legvégén van. Vagyis jobban mondva a kezdőponthoz vezető út. Egy kis lépcsőhódítással kezdjük a túrázást, majd folytatjuk utunkat a kijelölt úton. Íme az út képekben:

Amint felértünk a lépcsősor legtetejére, haladjunk egyenesen és rögtön egy elágazáshoz értünk. Jobbra vagy balra? Nos, itt balra kell majd fordulnunk. Csak az elején ennyire jelzéstelen, a későbbiekben majd lesz szakszerű túrejelzés.

Itt balra kell majd fordulni

Miután balra fordultunk, nem is kell sokat sétálnunk (úgy 30 méter) és rögtön fordulunk jobbra. Egy meredek kis utcácskán kell majd felmennünk.

Kanyarodunk mi is jobbra az úttal együtt

Ezután csak kövessük ezt a sötétszürke kövekkel kirakott utcát, és hamarosan elérkezünk az első táblánkhoz.

A bal oldani képen, folytassuk az utunk felfelé, mindig csak felfelé, követve a szürkeköves utat. A jobb kép bal szélén már láthatjuk is az első túrajelzésünket: Puente Colgante del Saltillo. Kövessük azt a jelzést felfelé. Innentől kezdve már egyszerűbb lesz a dolgunk, mert ki lesz táblázva és igazából csak egyfelé mehetünk egészen a kezdőpontig. Én csináltam pár képet egészen a kezdőpontig, felteszem ide, és akkor még nyugodtabb szívvel vághattokk neki a túrának.

Követjük a jelzést egy kisebb elágazásig, ott már a tábla is a segítségünkre lesz, hogy balra folytassuk tovább utunkat. Miután balra fordultunk, követjük az utat egészen a túra kezdőpontjáig, aholis egy ilyen tábla fog várni minket:

Indul a buli, a túrázás kezdete

Felmentünk a lépcsőkön és már a jelzőtábla mellett állunk, innentől indul az igazi buli. Jobbra fordulva láthatunk egy tájékoztató táblát a túraútvonalról és pár jótanácsot. Össze is foglalom, hogy mi áll benne:

  • Az első bekezdésben egy leírást láthatunk az útvonalról: A Gran Senda de Málaga 7. szakasza ez az útvonal, és túra szintje nehéz. Fontos a jó fizikai kondíció megléte; egyenletlen talajon való túrázáson szerzett tapasztalat; nagy szintkülönbséggel kell számolni ; és jobb ha nincs tériszonyunk
  • Ez a túraútvonal nem javasolt azoknak, akiknek tériszonyuk van; 10 évnél fiatalabb gyerekeknek; vagy akik nincsenek megfelelő fizikai kondícióban
  • Szemetelni tilos: amit hozunk, azt utána vigyük is haza
  • Fontos a megfelelő öltözet és megfelelő mennyiségű víz
  • Vannak szabályok a függőhídra vonatkozóan is: egyszerre maximum 10 ember tartózkodhat a hídon; 12 éven aluliak csak szülői felügyelettel kelhetnek át; tilos hintázni és ugrálni a hídon; nem megengedett az állatok átkelése

Na most, számos ponttal egyetértek, viszont akad egy kettő, amivel nem. Én a túra nehézségét nem mondanám nagyon nehéznek, tény hogy vannak benne egyes helyeken kaptatók, de ha csak a függőhídig megyünk, akkor a legvészesebb rész az utolsó 5-10 perc a hídhoz. És nem is az odafelé vezető út, hanem a visszaút. A későbbiekben teszek fel képeket, arról a részről.

Akinek tériszonya van, az tényleg inkább ne menjen. 50 méter mély szakadékok vannak, hatalmas hegyek és a függőhídról nem is beszélve. Nem ez a legjobb hely a félelmeink leküzdésére.

Egyenletlen talajon szerzett tapasztalat: nem árt ha van, de ha odafigyelünk, hogy hová lépünk, akkor nem lehet gond. A talaj sok helyen köves, de jól kitaposott út vezet a hídhoz, és mióta megvan a függőhíd, azóta az utat is kiszélesítették és biztonságosabbá tették.

Gyerekek…Nos, gyerekkel való túrázásban nincs túl sok tapasztalatom, de számos családot láttam kisebb lurkókkal. Nem babákkal, sem pár éves csöppségekkel, de olyan 7-8 éves forma gyerkőcökkel. Szerintem, ha vannak túratapasztalataik és bírják a sétát, akkor még ők is beleférnek a korcsoportba. Viszont ez a túraútvonal nem játszótér.

Az első lépések és maga az út

Most, hogy átrágtuk magunkat, hogy mit is csináljunk és mit ne, kezdjük el azt a bizonyos túrát. Jó hír: innentől eltéveszthetetlen az útvonal. A jelzőtáblánál jobbra fordulva elhaladunk a tájékoztató tábla előtt és követjük a kitapasott utat. Kezdetben így fog kinézni:

Eleinte ilyen táj fog minket körülvenni. Viszont nagyon hamar egy vízvezető valamivel fogunk találkozni. Az ötletekre, hogy pontosan mi annak a neve nyitott vagyok.

Innentől kezdve csak kövessük a vizet, egy jódarabig a társaságunk lesz. Igazából innen kezdődik a szép rész. Kicsit fentebb láthatunk majd olivaültetvényest, szép virágokat és érdekes növényeket. A panoráma pedig egyre csak szebb és szebb lesz.

Belecsaptunk a lecsóba, a túrázás legszebb részei

Egészen egy kisebb medencéig a vízvezető el fog minket kísérni, majd utána folytatjuk utunkat a patakocska csobogása nélkül. Igazából innen már nincs más dolgunk csak élvezni a túrát, sok képet készíteni és gyönyörködni.

Az alábbi képen ha jól megnézed, nagyjából a kép közepén fut végig a mi ösvényünk, és ott sétálnak az emberek.

Gyönyörű panoráma

Pár kilómétert magunk után hagyva elérkezünk egy táblával jelzett elágazáshoz. Két lehetőségünk van, vagy egyenesen megyünk tovább és végigjárjuk az El Saltillo ösvényt (jelenleg le van zárva), vagy elkanyarodunk jobbra és lemegyünk a függőhídhoz. Érdemes lemenni a függőhídhoz, hisz javarészt emiatt jöttünk ide. Lefelé menet még csak egyszerű dolgunk lesz, de visszafelé már egy kicsit szedni kell a levegőt.

Amint leértünk már láthatjuk is a hídat, élvezzük ki, készítsünk sok-sok képet és csak gyönyörködjünk. És ne felejtsük el: csak 10 ember tartózkodhat egyszerre a hídon, semmi ugribugri és hintáztatás.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy mivel a hídnak két végpontja van, nem-e lehet egy körtúrát csinálni, vagy tovább túrázni. Nos, rossz hír, hogy sajnos (remélem még) nincs lehetőség körtúrát csinálni, így a legjobb, ha visszafordulunk. Ami a tovább túrázást illeti, ezt lehet, el is juthatunk egy másik faluba. viszont csak olyanoknak ajánlom, akiknek van tapasztalata túrázásban, kalandvágyó és nem gyerekekkel túráznak. Azoknak, akik mégis szeretnék megpróbálni ezt a részt, írok itt egy kisebb összefoglalót. Aki csak a hídig szeretne menni, az nyugodtan átugorhatja ezt a részt.

A függőhídon túl, avagy kalandvágyó túrázás

Már majdnem a csúcson, a tábla mutatja, hogy felértünk

Akkor menjünk tovább. Mivel az el Saltillo-val nem lehet körtúba megcsinálni, így csak fel és le fogunk mászni, viszont egy nagyon vagány részen és fentről pazar kilátással. Az ösvény eltéveszthetetlen, csak követni kell az orrunk és persze felfelé, jó sokat felfelé. A mászást, nos néhol igen, vastag fémlánc korlátok segítik. Jobban belegondolva lehet ezek a láncok a nagy melegben nagyon fel tudnak melegedni, így csak óvatosan. Ezt az útvonalat még sosem csináltam a nagy júliusi/augusztusi melegekben, így saját tapasztalat nincs, de azt tudom, hogy nagy hőség tud lenni, így nem árt a fokozott figyelem.

Nekem különösen tetszenek az ilyen sziklás részek, ahol már a lábunk elé kell figyelni és néha nem árt egy kapaszkodó sem. Remélem a képek, amiket felteszek át tudják adni a hely varázsát, nomeg az ösvény meredekségét. Mi egészen felmásztunk a teteéig, és utána még kicsit fentebb, mivel ott még szebb volt a kilátás, meg azt hittük, hogy lehetséges egy körtúra és úgy gondoltuk, hogy akkor uccu neki, majd lesz valahogy. Kicsit később találkoztunk egy családdal, akik mondták, hogy rosszul gondoltuk, így szomorúan visszafordultunk.

Már majdnem a csúcson, a tábla mutatja, hogy felértünk

Ha gondoljátok időzítsétek úgy, hogy a csúcson tudjatok ebédelni és akkor gyönyörködhettek a kilátásban is. Aki szeretne egy kicsit tovább menni, pár képet csinálni, vagy csak simán sétálni, nyugodtan mehet. Arra figyeljünk, hogy ugyanazon az úton jöjjünk vissza, mint amin mentünk.

Annak ellenére, hogy az El Saltillo-val nem lehet körtúrát csinálni, egy másik faluba még eljuthatunk. A függőhídtól 5,7 km-re található Sedalla,az ösvény egészen elvezet odáig. Erről most bővebben nem írnék, egyrészt mert nagyon hosszú lenne így a túra (összesen ez 11,4 km jelent pluszba), másrészt mert nem jártunk még arra.

Erről a részről igazából ennyi lenne, röviden: ez csak egy kis kitérő kaladvágyóbb túrázóknak; sokat kell felfelé mászni, de a látvány mindenért kárpótol; vigyázzunk, mert az ösvény nagyon meredek és a lánc meleg lehet. Most jöjjenek a képek.

A túrázás vége, indulunk visszafelé

Megnéztük a függőhídon túli üveghegyet és onnan a kilátást, vagy teljesen elvarázsolt minket a függőhíd és tábort vetve megebédeltünk ott és nem mentünk tovább, bármelyik a kettő közül, egyszer sajnos el kell indulnunk visszafelé.

Igazából nem lesz más dolgunk, mint követni az utat, amin eddig jöttünk és az szépen visszavezet minket a városba. De ne rohanjunk ennyire a végére, mert amint feltúráztuk magunkat a függőhídtól, az irányjelző tábla mutatja, hogy balra is tudunk menni. Eredetileg az az El Saltillo túraútvonal, de kicsit fentebb le van, szerintem ideiglenesen, zárva. Amennyiben szeretnénk, egy kicsit még el tudunk menni abba az irányba és meg tudjuk nézni az ottani, hát nem is tudom minek hívjam. Igazából a sziklafal mellett fogunk sétálni egy fém ösvényen, vagy hívjuk hídnak, és onnan nézhetjük be a völgyet és a hegyeket. A végén látjuk, hogy a kapu zárva van és vissza kell fordulnunk, ne próbáljunk meg bemenni, mert csúnya büntetést kapunk.

Ha megnéztük ezt a részét is, akkor sajnos ennyi volt, indulunk visszafelé. Későbbiekben, amint szabad a kapun való átjárás, kibővítem a posztot és írok arról a részről is. Lehet akkor már körtúrát is lehet csinálni. Nos, nincs más hátra, mint a tippek a túrázáshoz.

Tippek a túrázáshoz

Ebben a részben igyekszem mindent összefoglalni, ami jól tud jönni ehhez a túrázáshoz.

  • Megfelelő öltözet túrázáshoz, zárt cipő és amennyiben szükséges túrabot.
  • Sosem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a víz, vigyünk elegendő folyadékot. Ez főleg júliusban/augusztusban nagyon fontos, akkor tud nagyon meleg lenni.
  • Ha nyáron túrázunk, akkor legyen nálunk naptej is. Logikusnak tűnik, de pl én szinte mindig elfelejtem.
  • Úgy készüljünk, hogy mosdó nincs az ösvény közelében sem, így folyóügyeinket intázzük el előtte.
  • Vigyünk elég szendvicset és nasit, jól fog jönni egy kis ebédszünet túrázás közben.
  • Uzsonnázzunk a faluban, vannak jó tapas bárok és éttermek. Az ottani tipikus étel a chivo (kecskegida).
  • Ha van még energiánk és időnk, sétáljunk egyet a faluban. Nézzük meg a várat, vagy a kilátást az egyik teraszról.

Remélem tetszett az összefoglaló az El Saltillo-ról. Még több képért látogassátok meg az Instagramm oldalam itt. Ha pedig bármi kérdésed van, vagy esetleg javaslatod, akkor csak írj egy e-mail-t.

Ha szereted a túrázást, akkor itt az antequerai túrázás leírása is. Biztos vagyok benne, hogy ez is nagyon tetszeni fog.

Ajánlott olvasmány