Rafael Canogar – Az építészetből
A festészet kétdimenziós határainak megkérdőjelezése és „építészeti” művé alakítása, mint Rafael Canogar kiterjedt műanyaggyártásának alapgondolata (Toledo, 1935), ez a kiállítás vezérmotívuma. Az ötvenes években az informalizmus úttörője, Canogar az anyagból és a gesztusból való absztrakcióba merült, mint kollégái az El Paso csoportban. Fáradhatatlan alkotói kutatásai – amelyek még mindig zajlanak – azonban saját absztrakt nyelvének kereséséhez vezették, amely az 1990-es évektől kezdve az építés-dekonstrukció feszültségében és az építészetben találta meg az itt bemutatotthoz hasonló produkció módszerét és jelentését, amelyben az egymást átfedő papírok kollázsai a festészet újragondolását javasolják.
Az olajszínek szigorú választékával, intenzív tónusokkal, sima és pontos ecsetvonásokat alkalmazva ezeket a papírokat egyszerű geometriai formák jellemzik, és olyan címek kísérik, amelyek konstruktív elemekre és építészeti fogalmakra utalnak, mint egyfajta régi módon készült értekezésben, amelyeket szimplán műanyag eszközökkel hoztak létre. Ezekben a művekben, amelyeket Canogar maga választott ki a kiállításra, a művész a festészetét tisztítási folyamatnak veti alá, geometriai lényegükre redukált formákkal, és emellett olyan textúrákkal töltve, amelyek időben felfüggesztett épületek falait idézik fel.
A szín, a vonal és a térfogat viszonya minimalista és szigorú festészetet alkot, amelyben az absztrakció olyan kompozíciós szabályokon alapul, amelyek jól kapcsolódnak a vitruvi építészet elveihez (firmitas, utilitas és venustas; azaz szilárdság, hasznosság és szépség). A művek által sugallt művészeti diszciplínák közötti elmosódott határ feleleveníti a festészet szellemi tevékenységének leonardi elképzelését is, amely a Canogarban egy festő plasztikai erőforrásain való mély elmélkedésből születik egy építész tekintetével.
Óraterv
Nyitvatartás
- 10:00 - 20:00
- Kedd-vasárnap