Pablo Picasso szülőháza múzeum

Picasso nevét szinte mindenki ismeri, azt viszont már kevesebben tudják, hogy Malagában született. Habár életének nagy részét külföldön töltötte, szíve mindig hazahúzta, ami és ez meg is látszódik a munkásságán. A szülőháza a Merced tér egyik sarkán található, a város szívében és nagyjából 10 percre gyalog a Picasso múzeumtól.

Az alapítvány

A Picasso szülőháza múzeum eredetileg Pablo Ruiz Picasso alapítvány néven jött létre. Egy önkormányzati autonóm testületként lett létrehozva, azzal a céllal, hogy tanulmányozzák és ismertebbé tegyék a művészt és munkásságát.

A Picasso szülőháza múzeumot, ami a Plaza de la Merced 15 szám alatt található, 1983. március 25-én nemzeti jelentőségű történelmi-művészeti emlékművé nyilvánították. Ezt követően 1992. február 20-án a Kultúrális minisztérium beintegrálta ezt a múzeumot a Spanyol Múzeumok Rendszerébe. Végül pedig 2013. február 6-án az Andalúz Múzeumok Jegyzőkönyvébe is bekerült.

Eleinte csak az első emeletét használták az épületnek, majd a későbbiekben már az egész házra kiterjedt a kiállítás. A spanyol Királyok 1998. június 22-én avatták fel a múzeumot. Sőt, 2005.-től pár méterrel arrébb, a Plaza de la Merced 13 szám alatt egy másik kiállítási termet is megnyitottak.

Az új jogi kerethez való alkalmazkodás, valamint a hatáskörök kiterjesztése érdekében a Picasso Alapítvány egy helyi adminisztratív és nyilvános ügynökséggé vált, névszerint a Nyilvános Ügynökség Pablo Ruiz Picasso születési házának és más kultúrális és múzeumi felszerelések menedzeléséhez.

Az ügynökség feladatai, hogy
a) híresztelje, tanulmányozza, kutassa, gazdagítsa, terjessze és megőrizze a malagai Pablo Ruiz Picasso műveit és ábrázolását; gazdagítsa a spanyol nemzeti örökséget ebben a tekintetben és mindabban, ami kapcsolatban áll a neves művésszel;
b) gondoskodjon a Picasso születési házáról;
c) menedzelje és megtervezze az önkormányzati tulajdonban lévő múzeumi kellékeket, amelyek másféleképpen senki sem felügyel.

A valóságban a Nyilvános Ügynökség menedzeli a Picasso szülőháza múzeumot, a Pompidou múzeumot és az Oroszmúzeumot is, amelyet 2015. márciusában avattak fel.

A gyűjtemény

Már a kezdetekben is, a Picasso szülőháza múzeumnak sikerült több mint 7000 művet összegyűjtenie 200 kölönböző művésztől, mindezt 14 kollekcióra bontva.

Az első fontos szerzeménye a múzeumnak az a Sueño y mentira de Franco volt, amit 1989-ben adományoztak a múzeumnak. A következő ilyen bőkezű adomány az 1992-ben, amikor 10 Marina és Christine Ruiz Picasso által illusztrált könyvet adtak a múzeumnak.

„Sueño y mentira de Franco” kiállítási darab, forrás: https://www.museoreinasofia.es/coleccion/obra/sueno-mentira-franco-i

A múzeum gyűjteményében egy különleges darab is megtalálható, ami nem más mint egy vázlatfüzet, amit Picasso készített a Las señoritas de Aviñón művéhez. A szimbolikus és művészeti értéke ennek a füzetnek különösképpen kivételes. A könyvet 2006-ban szerezték meg és 84 rajzot tartalmaz, amik Picasso azon grafikai munkásságának fontos repertoárjait egészíti ki, amelyeket az 1905 és 1971 közötti esztétikai korszakokban készített. Ezekben az időkben különböző teknikákat használt, mint a rézkvarc, linóleummetszés vagy a száraz hegy gravírozás. A metszetek és litográfiák gyűjteménye 259 műből tevődik össze, amiket 1930 és 1964 között készített. Ezek az alkotások egy különleges csoportot alkottak, a második legfontosabbat a világon. A múzeum fő magja az a 223 mű, amit Jan Lohn német gyűjtő gyűjtött össze az évek során és adományozott a múzeumnak.

Hasonlóképpen, a múzeumban megtalálható 55 Picasso és más művészek (Miró, Chagall és Max Ernst) által illusztrált könyv, összesen 547 nyomattal, amikből 465 darabot a malagai művész készített nagyon változatos technikákkal és ikonográfiákkal. Sőt, rendelkezik egy 35 kerámiadarabból álló kiállítással is, amelyeket a Picasso készített 1947 és 1969 között.

A más intézményekkel folytatott cserék eredményeként a Casa Natal számos ideiglenes művel is rendelkezik, amelyek közül kiemelkedik a Picasso Suite de los Saltimbanquis metszeteinek mappája, amelyet a Malaga Alapítvány adományozott nekik.

Gyűjteményeinket Gyenes János eredeti fényképei egészítik ki, amelyek a festő életének utolsó évtizedeit tükrözik; Frank Rebajes szobrainak öröksége; kortárs szerzők festményeinek és szobrainak gyűjteménye az 50-es évek generációjától napjainkig; és több mint 2000 grafikai darab hazai és nemzetközi kortárs művészek alkotásaival, mint Joan Miró, Francis Bacon, Antoni Tàpies vagy Eduardo Chillida

Mivel a Casa Natal Múzeum történelmi és művészeti gyűjteménye hatalmas  sokszor számos darabot csak egy-egy ideiglenes kiállításokon mutatnak be, mind a malagai kiállítótermekben, min a spanyol és külföldön városokban. A gyűjtemény mintegy 7000 művel rendelkezik, melyekből 6924 vagy saját tulajdonban lévő mű, vagy kölcsönben vannak, vagy letétben.

Ebben az értelemben különösen figyelemre méltó Picasso: Döntő pillanatok című félig állandó kiállítás, amelyet a múzeum földszintjén, 2014. április 11. és 2018. október 17. között rendeztek meg, néhány rövid megszakítással más időszaki kiállítás megtartása miatt miatt. A művész egy 18 darabból álló válogatása három részre oszlik, amelyek munkájának három kulcsfontosságú szakaszáról tanúskodtak: a kéktől a rózsaszínig; 1904-1906. The Suite of the Saltimbanquis; Avignon hölgyeinek (1907) és Franco álma és hazugsága (1937) vázlatainak 7. albuma.

A kiállítás

A múzeum egymást követő kiállítótermei egy olyan tematikus útvonalat ajánlanak, amikben kiemelik és bemutatják Pablo Picasso családi, szociális és kulturális kötődését és kapcsolatát Malagához. A város, ahol 1881 október 25-én megszületett.

A kicsi Pablo élete első 10 évet ebben a házban töltötte, majd a család La Coruña-ba költözött, később pedig Barcelonaba. Malagába csak 1895, 1896, 1897 és 1899 nyarán tért vissza. Az utolsó látogatása 1900 december vége és 1901 január 28 között volt, amikoris a barátjai is vele tartottak.

Annak ellenére, hogy Picasso nem töltött annyi évet Malagában, a város nagy hatással volt rá. Mélyen és állandó jelleggel ott volt a művész emlékezetében, ami személyiségében és munkáiban is megmutatkozik.

  • Terem I 19. század: A 19. század végén a szalón a vendégek fogadására szolgált. Ez volt a legnagyobb és a legszebben feldíszített szoba. Az első terem a Picasso házának az főszalonjának a másolata.
  • Terem II: Picasso szülei: Itt José Ruiz Blasco és María Picasso López emlékeit láthatják. Ez egyfajta bevezetés Picasso családi körébe.
  • Terem III: Picasso családja: Ebben a teremben igyekeztek azt a kötődést kialakítani és bemutatni, amit Picasso érzett a gyermekkora, a családja, a gyökerei és a szülőföldje iránt.
  • Terem IV.: Picasso Malagája: Malaga, ahol Picasso született és felnőtt, megtekinthetjük a fényképeken, képeslapokon és a 19. század mindennapi tárgyain.
  • Terem V: A malagai Picasso
  • Terem VI: Picasso és Spanyolország

Picasso malagai származása és spanyolossága megmutatkozik a mindennapjaiban és az alkotásaiban is. Dél-spanyol vére is döntően áthatja írásait, tele képekkel, ízekkel és érzésekkel a malagai gyermekkoráról

Az épület

Picasso szülőháza a Plaza de la Merced sarkán

A „Casas de Campos”, egy két blokkból álló épületegyüttes, amit a Pasaje de Chiclanero választ el, 4 ingatlanból álló és mindegyiknek 4 szintje van: első, második, harmadik és a tető. Az épületek a Plaza de la Merced északi oldalán helyezkednek el és tipikus példái a malagai középosztály minőségi házaikra. A blokk Antonio Campos Garín-nak köszönheti a nevét, aki ügyvéd, bankár és politikus volt, mindemellett a legfontosabb promótere a helyi Ochocientos-nak Antonio Mª Álvarez-zel együtt. Campos a hetvenes évek elején építette ezeket az épületeket, ahol 30 évvel azelőtt a Béke Miasszonyunk kolostora állt, amelyet 1836-ban, Mendizábal idejében bontottak le.

Viszont Picasso szülőháza korábban van az időben, ezt pedig María Concepción tisztázta pár évvel ezelőtt. Pontosabban az az épület,amely a Merced utca sarkán található (és az ugyanazt a nevet viselő templom oldalával szemben található) 1861-ben épült bélelt üregekre Diego Clavero építőmester tervei szerint. Az építési évében ez az épület a 28 számot kapta. Habár nem mutatják a promotert, azt biztosra tudjuk, hogy 1868-ban Joaquín del Olmo és Ayala tulajdonában volt.

Pár évvel később, de még mindig a hetvenes években, Antonio Campos Pérez, Antonio Campos Garín édesapja, megszerezte a régi földek tulajdonjogát, lerombolva az összes új épületet (pontosan hármat), kivéve a házukat. 1869 márciusában a fia volt az, aki bemutatta a Clavero épületekhez csatolt hét épületből álló projektet, amelyet Rafael Moreno építőmester írt alá. Az adminisztratív problémák miatt Moreno-t 1870-ben egy másik építész váltotta fel, aki a legtöbbet dolgozott Camposnak, Gerónimo Cuervo, aki átalakította az épület homlokzatát, amelyben tizenegy évvel később Picasso megszületett. Ezzel Cuervo stilisztikai homogenitást adott egy olyan épületegységnek, amelybe a Clavero által tervezett ház tökéletesen integrálódott, viszont ennek a mesternek a terveit a túlzott egyszerűség jellemezte.

Ennek a beavatkozásnak az eredményeként a Plaza de la Merced főhomlokzata íves nyílásaival (az első pontja fentebb ban, a többiben le van eresztve) egyértelmű függönyszerkezetet mutat be, amely tökéletesnek tűnik, ha a Gómez Pallete utcából nézzük az épületet (ahol a huszadik század közepéig a La Merced templom egyik oldala volt). Mivel a Merced utcájára vezető sarok után az épület magassága csökken, teljesen megszüntetve így a díszítést és megmutatván a korábbi eredetét. Pár beltéri módosítás is történt, elsősorban a fő és a többi öböl közötti növekvő egyenetlenség miatt, mivel az új épületek padlói magasabban voltak, mint a régi claveroi házé.

A „Casas de Campos” munkái pár év után már be is fejeződtek. 1872-ben Joaquín de Rucoba önkormányzati építész létrehozta a blokkok új számozását: 22, 24, 26, 28, 30, 32, 34 és 36. Egy számozás, amely 1950-ig megmaradt, és utána új számok léptek a helyébe: 22, 21, 20, 19, 18, 17, 16 és 15. Végül csak a 22-es szám tartotta meg eredeti számozását.

október 2024
Nem találtunk eseményt!

Ajánlott olvasmány