Ismeritek a filmekből azokat a fehér kis falukat, amik a hegyek között búvnak meg? Na Frigiliana pont ilyen. Virágokkal szegélyezett hangulatos kisutcák, vakítóan fehér házak és az autentikus „miel de la caña”, a híres frigilianai méz.
Frigiliana a malagai Axarquía legszebb faluja és odalátogatva ez teljesen beigazolódik. A szűk kis utcácskák és a varázslatos fehér házak garantáltan magukkal ragadnak minket és egy csodálatos félnapot/napot tölthetünk el ott. Készüljünk kényelmes cipővel, hogy könnyedén bejárhassuk az egész falucskát.

Frigiliana maga 50 km-re található Malagától és 7 km-re Nerjától a Sierras de Almijara, Tejada és Alhama Nemzeti Parkban. A falu történelmi központja Barribarto néven ismert és még mindig képes volt megőrizni a múltjának az esszenciáját. 2014-ben pedig a Conjunto Histórico-Artístico részévé nyílvánították, a tökéletesen fennmaradt állapotának hála. Emellett a leghíresebb és legtisztább mór gyökerekkel rendelkező építészeti együttesnek tartják Malaga provinciájában.
A legfestőibb utcája a Callejón de Peñón. Ne felejtsünk el sok sok képet csinálni emlékbe. Nem csak az utca miatt híres ez a falucska, hanem a közelében található szikláról és erődítményről, ami az Almijara hegyláncban található. Ez volt a mórok elsődleges védelmi fegyvere.


A falut bejárva megnézhetjük a Plaza de la Iglesiat, a városházát és a Calle el Zacatínt, a falu legtöbbet fotózott utcáját. Tudtátok, hogy ezt a nevet csak olyan utcáknak adták, amiket csak ruhák eladására használtak?
Helyi különlegesség a 12 kerámiatábla (Doce placas de cerámica), ami a falun egyik utcáján fut keresztül. A táblák elmesélik a mórok felkelését és általuk megismerhetjük a főszereplőnek szentelt utcát is: Hernando el Darra. Ahogy a spanyol csapatok közeledtek, a mórok el Darranal az élükön csapatba verődtek, felfegyverkeztek kövekkel és malomkerekekkel (igazából mindnennel, ami a kezük közelében volt) és úgy védték a falut. Sikerült is elhárítani a támadást, de a csata folytatódott és a keresztények közeledtek. El Darranak sikerült Afrika felé elmenekülnie, annak ellenére is, hogy busás jutalom ütötte annak a markát, aki kézrekeríti. Több év elteltével II. Felipe megbocsájtott neki és visszaadta tulajdonait.
A mórok kiűzése a faluból egy hanyatlást indított a nép életében. Befejezték a selyemkészítést és helyette elkezdték a cukornádat termeszteni, amiről most messzeföldről híres Frigiliana.
Mit is érdemes megnézni Frigilianában?
Frigiliana bája nem csak a fehér házakban és a 12 kerámiatáblában rejlik, habár sokat dob a lanton, de számos másik latnivaló is megtalálható itt, nem is beszélve a jó kis éttermekről.
Museo arqueológico
Itt található az első axarquíai régészeti múzeum. A kiállítás mintegy 125 műdarabbal rendelkezik egészen a neolitikus kortól a XVI. század végéig. A kiállítási tárgyak közül mind a három kultúra meglétére van példa: keresztény, arab és sefardí. Sőt, még a kortársművészetnek is van egy kiállítóterme.
El Fuerte
Frigilianaban El Fuerte-nek hívják a hegyet, amely a falu mögött emelkedik. Egy könnyed 7 km-es túra vezet fel a tetejére, egészen 900 méteres magasságba. Na onnan már van kilátás. Beláthatjuk az egész falut a fehér kis házaival és a háttérben pedig ott a csodálatos tenger. A szép kilátás mellett egy szomorú legendát is magával hordoz. A reconquista idején az arabok innen vetették le magukat, hogy elkerüljék a fogságbaesést.
El Ingenio
Az Ingenio egy a XVI században épült épület, ahol a cukornádból készült mézet gyártották. Sőt, ez a gyár még napjainkban is működik. Megőrizte még a XX. század elején használt gépeket, amikkel a mézet készítették. A méz gyártása kulcsfontosságú a helyiek életében, mivel ez tartotta fel a falu gazdaságát évszázdokon keresztül. Tudtátok, hogy ez az egyetlen ilyen jellgű gyár Európában? És ennek a csodás méznek már külön ünnepsége van, amit minden évben április végén vagy május elején rendeznek meg.

Ezt a fekete színű mézet nem a méhek segítségével állítják elő, hanem a cukornádból. Közismertebb neve a melasz. Ennek a hosszú és rugalmas növénynek a belsejében rengeteg cukor található. Tudjátok kiknek köszönhetjük ezt a növényt?
Az araboknak. Ők voltak akik még Ázsiából Spanyolországba hozták a cukornádat. Majd később a kolonizálás idején a spanyolok Amerikába vitték.
A cukornád méz elkészítési folyamata már négy évszázad óta nem változott. A cukornádat jó alaposan összepréselik egy speciális géppel, hogy kinyerjék a belsejében lévő levet. Majd az így kinyert levet megfőzik és már kész is a méhmézhez hasonló melasz.
A méz ezen fajtája nagyon gazdag sókban, B vitaminokban és ásványianyagokban. Szerencsénkre pedig bármelyik malagai bevásárlóközpontban kapható.
Malaga egyik legtipikusabb étele a „berenjenas con miel de la caña”. Sült padlizsán mézzel. Ezen kívül jó még fehér sajtokhoz, joghurtokhoz, főzéshez vagy éppen sörhöz. Igen, az egyetlen sör a világon a Murex, amely cukornád mézzel készítenek.
Fuente Vieja
Eredetileg Fuente Nueva-nak hívták, vagyis az Új Kút, de az idő során Fuente Vieja-vá vált, vagyis az Öreg Kúttá. Ahhoz, hogy megtaláld, csak sétálj lefelé a Calle Chorruelo-n és voálá, ott is lesz. A XVII században épült kút jelentősége vitális volt a lakosság vízellátásához és az állatok vályujának megtöltéséhez. Manapság inkább csak egy múltra emlékeztető szép emlékmű.

Plaza de las tres culturas
A Plaza de las tres culturas, vagyis a Három kultúra tere egyike a legmagasabb pontoknak a faluban, ahol számos bár és étterem is megtalálható. Mindez olyan kilátással, amely egyedüli a térségben. Igazából az egész hely egy hatalmas kilátó.

Reales Pósitos
1767-ben építették ezt az épületet, hogy szabályozzák a többletgabona forgalmazását és értékesítését. Napjainkban sajnos már lakások foglalják el a helyét, de még láthatjuk a három főhajóját és a félköríves boltíveket, amelyek alkották. Ezelőtt a gabonaraktárak az El Torreónban helyezkedtek el. Jelenleg itt van kitéve a három vallás ábrázolásával ellátott műemlék: keresztény, zsidó és muzulmán, amely később a Festival de las tres culturas; a Három kultúra ünnepségének ad helyet.
Castillo de Lízar
A Cerro de la Sabina-án (Sabina hegy) található az arab kastély romjai. Egykoron ez volt a Castillo de Lízar, vagyis a Lízar kastély. Mint ahogy az számos másik kastéllyal is megesik a történelem során, ez a kastély is le lett rombolva, pontosan1569-ben. A falnak és a védőfalaknak csak egy része maradt meg, így csak hozzávetőleges képet kaphatunk. hogy fénykorában hogyan is nézett ki ez az erődítmény.
12 placas de cerámica
Ahogy azt fentebb említettem, ez a 12 kermáiatábla elmeséli a mórok kiűzését és a hely történetét. Nagyon szépek a képek és az illsuztrációk is igen beszédesek. A szöveg spanyolul (régi nyelvezetű) van, viszont én lefordítottam, amennyiben szeretnéd lentebb elolvashatod.
La tierra – A föld

„A bentamíz hegylánc Vélez város fennhatósága alá esik. Ez az egész föld termékeny, rengeteg bővizű, tiszta és hideg folyókkal, amelyek a szikák között folynak le. Egy kristálytiszta eget érint, amely gyönyörűvé tette a hegyláncot, a legkeményebb, a legkitartóbb és legvékonyabb férfiak mind itt nevelkedtek, és régebben a mór királyok a legbátrabbak, leglazábbak és leghatékonyabbak között tudták őket a granadai királyságban. Huszonkettő kedves emberekkel lakott terület volt, köztük Frigiliana”
La gente – Az emberek

„Ezek az emberek megtartották a saját foglalkozásukat az ottani területeken, vadásztak, megmunkálták a földet, átadták magukat a békés életnek. Később megtámadták a törvényüket, lakásaikat és életstílusukat, mert az inkvizíció szigorúbb volt velük, mint az átlaggal. A király megparancsolta, hogy hagyjanak fel a mór nyelvvel, betiltotta a mór szokásokat, volt egy pletyka miszerint fogniuk kellett a gyerekeket és át kellett adniuk Castilla-nak, megtiltották nekik a nyilván fürdők használatát, a zenét, az éneklést, az ünnepségeket, az esküvőt és bármilyen jellegű hobbit. Minden zavaros volt, gyanakvással és rémülettel teli.”
La revuelta – A lázadás

„Andrés el Chorairán, Sedellaból száműzött, felkeltette a sajátjai harci szellemét, hogy feltüzelje őket a lázadásra. A fiatalok, akik izgatottak lettek, a mór Luiz Mendez tartotta vissza őket, egy befolyásos ember Canillasban, de nem tudta elkerülni, hogy megtámadják egy keresztény árverésén, és azt sem, hogy ugyanazon az eladáson számos másik embert megöljenek. Ezen résztvett még a bíró Vélezből, Pedro Guerra és számos ártatlan mór, köztük volt Luiz Mendez, aki megakadályozta a lázadást. Láncra verték, börtönbe vetették és kegyetlen gyötrelmeknek vetették alá őket.”
Los jofores – A mórok között

„Néhány nappal azután, hogy elzarándokoltak a Rábita de Canillas-i mohamedán remetéhez, hogy Alá védelmét kérjék, az öreg musulmán megszólította a tömeget és arra buzdította őket, hogy ne hagyják el ezt a helyet.”
„A felkelés egy pillanatában a mórok úgy döntöttek, hogy elhagyják a helyet, hogy csatlakozzanak egy biztonságoabb helyen lévő mórok csapatához, a frigilianai sziklákon. Egy öreg Jorrón de Leimón tiltakozott ellene, mert elmondása szerint ez a hely egy boldog hely volt, ahol a mindig boldog mór események voltak.”
La identidad – Az identitás

„Még nem építették fel teljesen a falut, amikor a hely terén megjelent egy már régi megfakult piros taft zászló hatalmas zöld holdakkal, amely Francisco de Roxas őrzött meg. Mór az a föld, amely a mór idők múltjából származott. Fellázadt a szomszédos Canillasde Aceytuno és a Cómpeta Martín Alguacil által irányítva – egy nemes és befolyásos ember – fegyvert fogtak és felöltöztették őt gazdag selyembe és aranyba, egy fehér öszvérre ültették és mindenki ment neki kezet és ruhát csókolni.”
El éxodo – A kivonulás

„1569 áprilisának utolsó napjain ez a nagy embertömeg bezárván házuk ajtaját, elhagyván otthonukat, néptelenül hagyván parasztházaikat, a földeket és a falut, cipelvén a kelengyét, a szerszámaikat és a fegyvereket irányba vették Frigilianat. nekünk már csak el kell képzelni a lelkek által keltett nagy porfelhőt a Mayarín magasságokban,átkelvén csúcsokon és patakokon, megtévén egy szomorú sétát, amely a halálba és a vereségbe vezeti őket. Megérkezvén Frigilianaba letelepedtek a Cordillera de la Fuerten, ahol június 11-én, Szent Barnabé napján, a keresztények megtámadták őket.”
Los adalides – A katonai vezetők

„És úgy tűnt nekik, hogy jobb lenne, ha mindenki együtt lenne a Peñón de la Frigilianan, ami nagyon erős volt és közel volt a tengerhez, küldettek a sedellai erődhöz, hogy jöjjenek és csatlakozzanak hozzájuk, kinevezték vezetőjüknek és kapitányuknak Hernando el Darra-t, akiről úgy vélték, hogy nagyom nemes, mert afelmenői a mórok idejében frigilianai polgármesterek és végrehajtók voltak.”
Los cristianos – A keresztények

„A társaság egy része a tengeri erőket kihasználva ért földet, don Luis de Requesens, don Alvaro de Bazán és don Sancho de Leiva parancsait követve. Ez a haditengerészet sikeresen hozzájárult az expedíció jó sikeréhez, együttműködve olyan zseniális hadműveletekkel, mint a frigilianai, egy bevehetetlen pozicióból. A műveletet Requesens vállalta 6000 ember élén, akik között 800 tengerész volt.”
El asedio – Az ostrom

„A rongálódó keresztények gyorsan elkezdtek felmenni a dombra, jobban csak a mórok kezdték el védeni a feljárót, köveket dobálván rájuk ördögi találmánnyal, és volt nekik malomkerekük is és szem által megmondván át voltak szúrva hosszú farudakkal és ezeket hajították a keresztény osztagokra, akik a lejtőn jöttek felfelé és nem volt egyetlen egy sem ezekből a kerekekből, ami nem vitt volna le az útról 50 katonát, ha eltalálta őket elölről.”
Las moriscas – A mór nők

” Voltak olyan mór nők, akik úgy harcoltak, mint a lelkes férfiak, segítve a férjüket, a testvérüket és a fiújukat, és amikor látták, hogy az erőd elbukik, belevetették magukat a legsavanyúbb sziklákba, inkább darabokra törve haljanak meg, mintsem keresztény uralom alá kerüljenek. Más nőknek sem hiányzott bíztatás, hogy vállukra kapva a gyerekeiket biztonságba helyezzzék őket, egyik szikláról a másikra ugrálva, mint a kecskék.”
La diáspora – A diaszpóra

„Legyőzött és kizsákmányolt erődben több, mint 3000 lelket ejtettek fogva.”
„Az erődön belül 500 ember halt meg, legtöbbjük öreg, majdnem 1300 nő és gyerek. Több, mint 600 keresztény megsebesült és 300 katona a harc során halt meg.”
„A fosztogatás nagy volt és sok mór lányt és fiút rabszolgává tettek, habár mindezért keresztény vérrel fizettek.”
El holocausto – A Holocaust

„Egy nyomasztó csönd telepedett le a frigilianai parasztházakra. Ott maradt az elhagyatott hegy, a halott testek, Martín Alguacil élő hangja:
„Ha a saját szabadságunk védelmében harcolva halunk meg,
az Anyaföld visszakapja, amit teremtett,
és akinek hiányoznék eltemesse, hogy elrejtse,
nem fog hiányozni neki ég, ami befedje,
nem akarja Isten, hogy azt mondják, hogy a bentomizi emberek nem merészeltek meghalni a hazájukért.””
El teatro mecánico
Nem is annyira messze a parkolótól,pont ahol a felfelé menet kezdődik, van az úgy nevezett mechanikus színház (el teatro mecánico). Egy érméért cserébe a robotfigurák elkezdenek mozogni és egy történetet mesélnek el. Egy automatizált robotszínház.
Ebéd Frigiliana faluban
Ez a kedvencem mindegyik városlátogatásnál, az ebéd, vagy uzsonna, bármi amit enni lehet. Sőt ebben a faluban egyes éttermek teraszáról olyan a kilátás, mint egy filmben. De kezdjük az elején. Ha már itt vagyunk, mit is próbáljunk ki?
Frigiliana tipikus ételei
Choto frito en salsa de almendras: igazából ez nem más, mint sült kecskegidahús mandulás szószban. Egyike a legtipikusabb ételeknek az Axarquían.
Potaje de verduras o de bacalao: a potaje annyit tesz, mint pörkölt, amelyet vagy zöldségből (de verduras) vagy pedig tőkehalból (de bacalao) készítenek el.
Migas: egy másnapos kenyérből készült fogás, ahol a kenyeret megpirítják, majd összekeverik kolbásszal és ezután fűszerezik. Én nagyon szeretem, csak egy kicsit száraz.
Arropía: nádcukorméznől készült édesség, olyan mint a karamella.
Marcochas: popcorn nádcukormézzel nyakon öntve. Ugye mind a két édességet a tradicionális miel de la caña-val készítik.
Éttermek
Restaurante el Mirador: teljesen véletlenül sikerült kifognunk egy kis éttermet, aminek volt terasza pazar panorámával. Örültem, mint majom a farkának. At étel is remek volt, mondjuk én lasagnet ettem, de isteni finom volt. Barátom pedig kipróbálta a kecskegidahúst mandulás szószban, amit én is megkóstoltam és nagyon finom volt. Én nyugodt szívvel ajánlom ezt a helyet, a kilátás nagyon szép, az étel ízletes és a kiszolgálás is nagyon figyelmes volt. Annyi, hogy menjünk jóval 2 óra előtt, hogy biztos legyen helyünk a teraszon.



The Garden Restaurant: ajánlást olvastam csak róla, de jónak tűnik. Tökéletes különleges alkalmakhoz a remek kilátása miatt a teraszról.
Bar el Acebuehal: A helyi gasztronómiát próbálhatjuk ki itt, vadasokat és házi készítésű kenyeret. Sajnos még személyes tapasztalatom nincs róla, de az étlapot nézve és a véleményeket alapján jó helynek tűnik.
Hogyan juthatunk el Frigiliana faluba?
- Amennyiben kocsival utazunk jobb tanácsom nincs mint a GPS. Címnek adjuk meg az: Aparamiento público, Plaza de las tres culturas S/N 29788, Frigiliana, Málaga. Ez egy nyilvános parkoló. A napi jegy (24 óra) 12€, óránként 1€ és percenként 0,017€.
- Másik opció a busz, először Malagától Nerjáig, majd Nerjától Frigilianáig. Malagában a „Puerto” nevű buszmegállóban szálljunk fel a Nerjába tartó buszra (az út hossza 45 perc, a buszjegy ára 4-5€, jegyfoglalás itt és itt). Amint megértünk Nerjában az „Estación de los autóbuses” végállomásra, szálljunk át a Frigilianaba tartó buszra. A jegyár 1,15€ és a buszon kell megvenni a jegyet. Az út hossza mindössze 15 perc. Jegyet tudunk venni itt vagy itt.
- Húzósabb megoldás, de járható, vagyis inkább túrázható. Nerjából Frigiliana faluba van egy túra, ami a Gran Senda de Málaga része. A túra hossza 14.700 méter, időtartama bő 5 óra és a szintkülönbség 1365 méter (765 m fel és 600 m le). A túra kezdőpontja a Cuevas de Nerja. Visszafelé menjünk inkább busszal, így volt egy kis túrázás és városnézés is a napban.
Frigiliana történelme
Frigiliana mély muszlim gyökerekkel rendelkezik, ami tükröződik városi elrendezésében is, szűk utcáival és meredek lejtőivel. Frigiliana előkelő helyet foglalt el Spanyolország történelmében a mór felkelés idején. A város a hagyományos arab építészet egyik legautentikusabb megnyilvánulását őrzi Spanyolországban: mór környékét vagy Barrio Alto-t.
A Kr.e. 3000 óta lakott város a föníciaiak és rómaiak letelepedési helye is volt. Erődöt építettek, és ők adták a város nevét:”Frexinius birtoka vagy városa”.
“A falu neve valószínűleg a rómaiaktól származik, mivel úgy tűnik, hogy a szó Frigiliana a Frexinius szóból ered: egy római karakter, akiről semmit sem tudunk és az -ana egyesüléséből származik, amely az előző családnévvel együtt jelenthet villát, parasztházat vagy Frexinius helyét.”
Az arabok uralkodásának ideje alatt a IX. század végén épült egy mór kastély, amely mintegy négyezer négyzetméteres területet foglalt el. A kastélyban víz is volt, amit egy kis vízvezetéken keresztül folyt be, amelyet korábban az erőd katonai szolgálata miatt építettek. Ez a kastély napjainkban már nem létezik, de pontos szerepe volt a város kialakulásában, ugyanis eköré kezdtek el úgymond építkezni. Ez a hely Hins Challana néven ismert a kalifátus időszakában, és Fixmiana néven a Nasrid időszakban.
Mint sok más Almijara és a közeli Alpujarras város, Frigiliana fő gazdasági tevékenysége is a selyemgyártás volt, az olajsajtolás, szőlő vagy füge termesztés mellett.
Granada királyságának bukása után, a katolikus uralkodók uralkodása alatt a lakosság java muszlim volt, életmódjuk lényegében nem változott. Idővel azonban a leigázott moriszkók és a domináns keresztények közötti együttélés végül megromlott, nagyrészt a moriszkók által fizetett túlzott adók, valamint a vallási és társadalmi gyakorlataik végzésének fokozódó korlátozása miatt. Következésképpen a királyság többi városához hasonlóan a frigilianai mórok is felkeltek a királyi hatalom ellen.
Az erőd és a Frigiliana szikla uralta az Almijara-hegységet, mint a védekezés leghatékonyabb módja a nehezen megközelíthetősége miatt. Nem meglepő, hogy 1568-ban a mór lázadók nagy csoportja itt keresett menedéket, és utána a nagy csata is itt zajlott. Miután Luis de Requesens csapatai győzedelmeskedtek, a mórokat kiűzték földjeikről, és szétszóródtak a félszigetet, míg Frigiliana-t „régi keresztényekkel” népesítették be. A mórok kiűzése a selyemgyártás felhagyásához vezetett, amelynek helyébe a cukornád (amit a mórok terjesztettek el) termesztése került és ez lett a város fő tevékenysége.
A XVII. században Frigiliana az éhség és a pestis miatt stagnálni kezdett, lakossága pedig alig haladta meg a százat.
IV. Fülöp uralkodása alatt a lakosság elnyerte a városi címet és 1640 májusában Íñigo Manrique de Larát Frigiliana grófjának nevezték ki és vele az élen létrehozták az önkormányzatot, a városi tanácsot és az igazságszolgáltatást, és megalakult az első népszámlálás, amelynek eredménye 160 lakos lett. Az olyan építmények, mint az Apero-palota vagy a San Antonio-templom szintén ebből az időszakból valók.
A történelmi háttérhez felhasznált forrásokat itt, itt, és itt találjátok.