Íme a „Meghódítva Andalúzia 8 csúcsát” sorozat második csúcsa: el Terril. Ez alkalommal nem felfelé, hanem jobbra mentünk a térképen és meghódítottuk a sevillai csúcsot. őszintén eddig a córdobai csúcs jobban tetszett, de egy lájtosabb kirándulásnak ez is tökéletes. Ami viszont váratlan meglepetés volt, az a griffon keselyű. Nem tudtam, hogy Spanyolországban honosak.
A túra
Igazából ebben a túrában a kezdőpont megtalálása volt a legnehezebb. A sok aljnövény benőtte a bejáratot és éppenhogycsak látszódott. De ha már egyszer megvan, akkor csak előre és persze felfelé kell menni. Vannak benne kaptatósabb részek, de a java könnyen teljesíthető. Ami talán nehezebbé teszi, az az árnyék hiánya. Kevés a fás rész, és annál több a pusztaság. Így a sapka viselése és a bőséges víz erősen ajánlott.
Technikai adatok:
- Hetedik legmagasabb csúcs Andalúziában
- Magasság: 1129 méterrel a tengerszint felett
- Kiindulópont: Puerto de la Ventana
- Túra hossza: 7 km
- Túra ideje: 4,5 óra
- Szintkülönbség: 450 m
- Nehézségi szint: Alacsony-közepes
- Legközelebbi nagyváros: Sevilla
- Természeti park: Las Tres Sierras: Sierra del Tablón, Peñón de Algámitas y Sierra de la Rabitilla
- Strava link a bejegyzés végén
Odajutás
A kezdőpontunk nem más lesz, mint egy parkoló. Az út szélén, csodálatos kilátással a környező parkra: a Sierra de la Rabitilla nemzeti park északi részére.
Ez a páratlan kilátással rendelkező parkoló a Pruna-t és Algámitas-t összekötő SE-462-es úton található a 8 és 9 km között. Mint mindig, most is a legegyszer a GPS-be bepötyögni a címet és úgy odatalálni.
Ha kigyönyörködtük magunkat, akkor kezdődhet is az igazi móka. Az El Terril csúcs meghódítása, ami pár kaptatón, gazdag alnövényes részen és pár famentes, de annál szépségesebb köves részen fog történni.
A túra
Első kihívás a kezdőpont megtalálása. Ha háttal állunk a parkolónak és szembe a hegynek, akkor balra kell elindulnunk. Először is átmegyünk az úton, mert az ösvény az út másik oldalán fog kezdődni. Nagyjából 50-70 méter megtétele után jobbra lesz egy kis ösvény felfelé. Igazából a túra hivatalos kezdőpontja 250 méterre van a parkolótól és ezt egy útmutató vagy ösvény mutató tábla is jelzi. Na mi mivel találtunk egy hamarabbi ösvényt, úgy elindultunk azon felfelé. Pánikra semmi ok, mind a két út a csúcshoz vezet.
Ha elnéztek jobbra, egy nagyon sziklás hegyoldalt láttok. Mi ott számos keselyűt véltünk felfedezni, ami nagyon meglepett, mert akkor még nem tudtam, hogy Spanyolországban honos a griffon keselyű.
Minden kezdet nehéz
Ha megvan a tábla, akkor indulás felfelé. Amilyen nehezen kezdünk, olyan szép és könnyebb lesz a folytatás. Bizonyos részeken 24% emelkedő is lehet. Emellett ajánlott kiélvezni a fák adta hűvöst, mert utána nem túl sok árnyékkal találkozunk. Ezen a részen a könnyebb és biztonságosabb feljutás érdekében ajánlott egy túrabot. Persze meg lehet nélkülük is csinálni, csak kényelmesebb velük.
Az ösvényen számos holm tölgyet és buja vadnövényzetet láthattok, köztük néhány növényfajt, mint például a sziklarózsa, a pipacs vagy az édeskömény.
Amint túl vagyunk a kaptatón és magunk mögött hagytuk az árnyékos és hűs részt, egy nagy pusztaság fogad minket apró aljnövényzettel és egy fura esőmérővel, ami valószínűleg már nem működik. Leginkább a Pisai ferdetoronyhoz hasonlít. Innen fentről nagyszerű kilátás nyílik a Río Guadaira medrére és a sevillai vidékre.
Az árnyékmentes szakasz
A vízmérőt elhagyva folytatjuk utunkat az ösvényen. Igyekezzetek a fő ösvényt (zöld-fehér jelzés) követni, mert számos kisebb ösvény is van. Legtöbbük ugyan becsatlakozik később a főösvénybe, de azért az árnyék hiánya miatt eltévedésre jobb nem vesztegetni az időt.
Cikkcakkos utunk felfelé vezet minket a Sierra del Tablón csodálatos vidékén és fentebb érvén a kilátás csak még szebb lesz, ahol már nem csak a Sierra del Tablónt láthatjuk, hanem a Sierras de Grazalema-t, Harinas-t, Líjart és Ronda egy részét is.
Sokan nem tudják, de a XII. és a XV. század között ez a terület volt a határ (és számos konfliktus alapja) a muszlim és keresztény birodalmak között. Erre szolgál bizonyítékként a Pruna-i és az Olvera-i védelmi várak, amiket az arabok építettek.
Ahol mi most épp kirándulunk, az az úgynevezett mór banda (Banda Morisca – halványzöld rész) része volt: egy olyan terület, amely határos volt a Granadai Naszrid Királysággal és a Kasztíliai Koronához csatolt utolsó területtel, mint például Sevilla, Jaén vagy éppen Córdoba.
Folytatjuk utunkat felfelé, habár ezen a fátlan részen egyre kevesebb jelzést láthatunk. Kapóra jön, hogy innen viszont már látszódik az El Terril csúcs, így ha ezt lőjük be irányunknak, akkor nem fogunk eltévedni.
A csúcshoz közeledvén és az utolsó megpróbáltatás előtt közvetlenül lesz egy kis erdő. Nagyjából 10-15 fa alkotja, de tökéletes helyszín egy kis nasihoz. Használjuk ki, mert utána megint csak nem lesz fa sehol sem. Még a csúcson sem.
Az utolsó megmérettetés
Ha kipihentük magunkat, akkor folyassuk utunkat felfelé. Ígérem innen már nincs sok hátra és már a cél is látható. Az utolsó rész nagyban hasonlít az elsőhöz, csak itt nincsenek fák. Kaptatós, akár 23%-os emelkedő is lehet, viszont fele annyi távolságban mint az első rész.
Megérkeztünk…1127 méter magasban… Annyira nem is volt nehéz, ugye? A kilátás pedig mindent megér. Innen a magasból láthatjuk Algámitas-t, a legközelebbi falut, nyugatra a Sierra de la Rabitilla terül el, délen pedig a Serranía de Ronda és az El Torreón de Grazalema.
Természetesen a csúcsjelző betonoszlokkal való pózolás sem maradhatott el:
Lefelé mi ugyanarra mentünk, ahonnan jöttünk. Vagyis majdnem, mert annyi út közül nehéz ugyanazt kiválasztani és mi is csak egy hasonló opciót találtunk meg, de gond nélkül visszataláltunk.
Strava esemény
Ha regisztrálva vagy a Strava alkalmazásban, akkor itt megnézheted a túra részletes leírását.