Habár a Húsvét bejegyzésben is esett róla pár szó, itt jobban ki szeretném fejteni, hogy ki kicsoda a felvonulásban, kik rendezik egyatalán ezeket a felvonulásokat, mi micsoda ebben a történetben és persze pár érdekes tényt is szeretnék veletek megosztani, ami engem nagyon meglepett.
Ugye azt már tudjuk az itteni Húsvétról, hogy egy egész héten át ünneplik, mindennaposak a trónokkal való felvonulások, vannak kifejezetten húsvéti édességek, számos mise és még a testvériségekbe is beleshetünk. Egy szó, mint száz, nagyon különbözik az otthoni Húsvéttól.
Kezdjük is az elején: testvériség, avagy hermandad vagy cofradías. A legfontosabb és legalapvetőbb része a Semana Santa-nak, mivel az ők a felvonulások szíve, és persze az ő birtokukban vannak a trónok. Malaga abban a szerencsés helyzetben van, hogy több, mint 40 ilyen testvériséget tudhat magának, ami azt jelenti, hogy jó sok felvonulás van naponta. A legrégebbi testvériség 1505-ben alakult meg és több mint 15.000 testvérrel büszkélkedhet.
A testvériségekhez kapcsolódik az Agrupación de Cofradías, vagyis a Testvériségek egyesülete. Ez a szerv felelős például az útvonalak precíz megszervezésére a Semana Santa alatt. Természetesen ők a legfőbb értékesítői a helyjegyeknek (nyugi, ezek csak bizonyos helyeken vannak, mint a Plaza de la Constitución, Alameda Principal), de még így is jól van ott hely azoknak, akik ingyenesen szeretnék megnézni a felvonulást.
Ez az egyesület 1921-ben alakult meg, azzal a céllal, hogy előmozdítsa a keresztény jótékonyságot, a malagai Semana Santa felvonulásokat a legnagyobb hévvel és pompával irányítsa, és biztosítsa, hogy az ott fogadott testvériségek megbecsüljék egymást, és segítsenek az istentisztelet szükségleteiben és megnyilvánulásaiban.
Most már tudjátok, hogy a testvériségek az alapjai a malagai Semana Santa-i felvonulásoknak, amit spanyolul úgy hívnak, hogy procesiones. Vessünk most egy pillantást arra is, hogy milyen is egy felvonulás, kiknek mi a szerepe és hogyan is van ez az egész.
A felvonulások az egész belvárost behálózzák, de csak a történelmi központot és ahhoz néhány közeli utcát érint. Az útvonalról részletes programfüzetet szoktak osztogatni például a buszon, turisztikai pontokon, ami igazán jól tud jönni, mikor egy-egy felvonulást szeretnénk megnézni. Nos, a felvonulások alapja a trónok.
Tronos, vagy trónok, amiken az úgynevezett imagen-eket viszik. Magyarul inkább úgy mondanám, hogy szokrok, amik egy-egy pillanatot mutatnak be Krisztus életéből, mint például az utolsó vacsora, a keresztre feszítése, Jeruzsálembe való érkezése…
Egy kis kitérő a szobrokra, azt már tudjuk mit mutat be, de nem csak Krisztusról szól. A legtöbb testvériségnek 2 szobra van, egyik Jézus Krisztus életének bizonyos pontját mutatja be, míg a másik szobor a Szűz Máriát ábrázolja. Krisztus szobra a legtöbb esetben kevésbé díszített, baldachin nélküli, míg a Szűz Mária szobra ezzel szemben nagyon aprólékosan kidolgozott, számos díszítéssel, virággal és gyertyával kirakott trón, aminek van baldachinja és a Szűznek egy gyönyörű és hatalmas palástja is van. Másik érdekesség még, hogy mindig Krisztus szobra az első a felvinulásban, majd csak utána jön Szűz Mária. Érdekesség, hogy a legrégebbi Krisztus szobor a Cristo de la Vera Cruz y Sangre, amit 1505-ben készítettek. Azóta egyszer kétszer javítani kellett rajta, de még így ez a szobor díszíti a trónt.
A trónokról magukról még annyit kell tudni, hogy némelyik eléri a 4000 kg-ot is, igen, eléggé sok a nulla. A Virgen de Dolores Coronada ( Archicofradía de la Expiración) trónja a szoborral és a dekorációval együtt eléri a 4200 kg-ot, míg a Virgen de la Esperanza 5700 kg-ot nyom. Na de mégis hány emberre van szükség ahhoz, hogy egy trónt egyáltalán meg tudjanak mozdítani? Úgy nagyjából 150-250 emberre.
Innen jön a következő fontos résztvevője a Semana Santa-nak, a trónt vivők. Hát nekik egyáltalán nincs könnyű dolguk, elég nehéz rajtuk a nyomás, szó szerint. Régebben, vagyis inkább a kezdetekben hajó matrózokat kértek meg, hogy vigyék a trónokat. Napjainkban ezt a nemes feladatot egyszerű hétköznapi emberek csinálják, sokan közülük bekötött szemmel (nem azért mert egyszerű) és mezítláb teszik meg a távot. A résztvevők ruhájának színe és stílusa a testvériség színével és viseletével egyezik meg. Ahhoz pedig, hogy a trón vasa ne vágja szét a vállukat, egy kis szivacsot tesznek a ruhába. Ha a súly cipelése nem lenne elég, még az idővel is harcolniuk kell, mert a leghosszabb felvonulás 13 órán át is tarthat.
Ha a trón súlya nem lenne elég, sokszor még pulsos-t is csinálnak, ami valljuk be őszintén nagyon lebilincselő, habár durván nehéz tud lenni. A pulsos nem más, mint amikor a trónt vivők felemelik a trónt a tenyerükkel és úgy tartják egy kis ideig. Sokszor pedig meg is “táncoltatják“ a trónt, ide-oda libegtetik.
A következő legfontosabb alakja a felvonulásnak az a mayordomo, amit nagyjából komornyiknak tudnánk fordítani. Az ő feladata a felügyelés, hogy minden a tervek szerint menjen, összhangban legyenek a menetelőkkel, mindenki tudja a feladatát és a helyét. Egy felvonulásban nem csak egy mayordomo van, minden résznek megvan a maga komornyikja, vagy felügyelője: van, aki a menetelésért felel; ott van még a jelzésekért felelős komornyik; a harangokra figyelő komornyik; a gyertyákra figyelő komornyik és a trónra figyelő komornyik. Emellett pedig van még egy, aki a gyerekekért és a monaguilló-kért felel.
Egy kis érdekesség, amikor a mayordomo de marcha-nak nehezebb a dolga: a Salud testvériség trónját térden hozzák ki, mivel olyan alacsony a kapuja, hogy máshogy nem férne ki rajta.
Következő fontos résztvevői a felvonulásnak, azok a nazarenos: ők azok, akik végigkísérik a trónt és sorfalat állnak neki, a különlegessége, hogy mindenkinek egy hatalmas gyertya van a kezében. Na jó, nem csak ez. Igazából úgy néznek ki, mint a Ku Klux Klan tagjai. Egy hatalmas és hosszú csúcsos csuklya fedi a fejüket, és ez a csuklya teljesen eltakarja az arcukat is. Ennek a viseletnek az eredete a régmúltba nyúlik vissza, hogy az akkori vétkezőknek megőrizzék a kilétét és névtelenségét. A sapka mellett egyfajta tunikát és köpenyet viselnek, a hozzá tartozó kesztyűvel és megkötövel, mindegyik a testvériség színét viseli. Egy felvonuláson több száz, de akár 1000 nazaréni is tud lenni, ez a testvériségtől függ. A La Esperanza testvériségnek van a legtöbb nazarénusa, száma elérheti a 1070 főt is.
A következő érdekesség a nazarenos-okkal kapcsolatban, igazából kettő is, hogy ahhoz hogy valaki nazareno tudjon lenni fizetnie kell a testvériségnek, vagyis inkább úgy mondanám, hogy ez testvériséghez kell tartoznia és ez bizonyos tagsági díjakkal jár. A másik érdekesség inkább a kicsiknek kedvez, ugyanis itt tipikus, hogy egy viasz labdát készítenek a lecsurgó forró viasz segítségével.
Kevesen tudják, de az egyetlen egy olyan testvériség, ahol nem viselik a csuklyának a csúcsos részét az a Hermandad de Gitanos. Mivel a kezdetekben is csak egy sima, úgymond csúcsmentes csuklyát viseltek, ők hívek szeretnének maradni a gyökereihez és emiatt csak egy sima csuklyát viselnek egy szerényebb koronával.
A felvonulás nemcsak trónokból és nazarénekből áll, ott vannak még a Manolas-ok is, nők egy csoportja, akik a Szűz Mária után sétálnak. Őket könnyen fel lehet ismerni az öltözetről: fekete fodros és csipkés ruha, fekete magassarkú és tipikus legyező a kézben. Fejükön egy úgynevezett mantilla-t viselnek, egyfajta fekete fátyol, amit egy hatalmas fejdísz tart a fejükön.
A trónokat zenészek kísérik, tipikus Semana Santa-i zenével. Jézus Krisztus egy trombitásokból és dobosokból álló zenekart kap, míg a Szűzanya egy teljes zenekart. Az egyetlen nap, amikor nem lehet eme tipikus zenét hallani, az Nagy Péntek, a gyászmenet miatt.
Virágok, virágok és még több virág. A Semana Santa másik tipikussága, azok a trónokat díszítő virágok. Mindegyik trónt virággal díszítik, köztük például szegfűvel, de a legérdekesebb az a Virgen de las penas köpenye, aminek egésze virágból készült. Ennek oka, hogy a kezdetekben a testvériségnek nem volt pénze egy drágább köpenyre és ezt egy virágokból szőtt köpennyel oldották meg.
Szerintem a következő eleme a Semana Santa-nak két csoportra osztja az embereket, vannak akik szeretik és vannak, akik nem: a tömjén. Az biztos, hogy ez az illat senkit sem hagy vélemény nélkül, és a malaga Húsvétkor bőven kijut ebből a nézőknek. A felvonulás elején, egy közepes méretű füstölőben tartják és ennek lengetésével osztják szét a füstöt. Ezt a jellegzetes illatot még a trónok elvonulása után is bőven érezni lehet.
Legtöbben nem tudják, de Malagában van egy múzeum, ami csak a Semana Santa-ról szól. Ez a múzeum a Calle Muro de San Juan-ban található meg. Sőt, a központban van egy étterem is, aminek a tematikája a malagai Semana Santa körül forog és nagyon finomakat lehet ott enni: Merchenas. A legjobb, hogy így egész évben élvezni tudják a Semana Santa-t, mivel a dekoráción kívül a zene is ezt a szent időszakot idézi.
Nem sokkal a Húsvét előtt úgynevezett mini felvonulásokat tartanak, spanyolul ezt traslados-nak hívják. A traslados lényege, hogy a trónokon kihelyezett szobrokat a felvonulás kezdőpontjába vigyék át. Ezek az úgymond mini felvonulások nagyjából két héttel a Semana Santa kezdődnek el, és sokszor zenei kíséretet is kapnak.
Habár mozgatják a szobrokat, akkor essen pár szó a hivatalos felvonulás útvonaláról is. Ennek az útvonalnak a kialakításáért az Agrupación de Cofradías felel és kötelező jelleggel érintenie kell az Alameda Principal-t, a Calle Larios-t (így a Plaza de la Constitución-t is) és utána a malagai Székesegyházat.
Minden évben és egyre többször az Agrupación de Cofradías székeket és lelátót helyeznek ki az Alameda Principal és a Plaza de la Constitución egy részén, amiért persze fizetni kell, és nem is keveset. Az összeg több szás euróra is felrúghat, helytől függően, persze egész hétre. Az egyetlen kellemetlenség ezzel (az áron kívül), hogy ha esőt mondanak vagy rossz idő van, akkor a trónt nem hozzák ki és a felvonulás elmarad.
Tribuna de los pobres. Régen, a szegényebb rétegek innen nézték a felvonulást, ez egy 16 fokos lépcsősor, ami előtt a legtöbb trón elhalad és mivel magasabban van, így ez a lépcsősor egy természetes és ingyenes lelátót biztosít a nézőknek, teljesen jó a rálátással a trónokra. Sőt, sok trón, amikor elhalad ez a lépcsősor előtt, vagy megtáncoltatja vagy felemeli a trónt. Egyik legjobb hely a felvonulás megnézésére.
A Semana Santa hangulatához nagyban hozzájárulnak a nézők is. Sok városban a felvonulások csendben, nyugodtabb körülmények között zajlanak, viszont Malagáról ez nem mondható el. Itt a nézők a teraszokról virágszirmokat szórnak a Szűzre, tapsolnak és kiabálják, hogy ¡Viva!. Számomra az egyik meglepőbb a Semana Santa-ban (a csuklyások után), hogy az emberek képesek több órán, vagy fél napon keresztül foglalni a helyet és várni, hogy elhaladjanak a trónnal, mindezt azért, hogy első sorból láthassák.
